Klub

Odanéztem a lányokhoz, majd mosolyogtam is rájuk. Eléggé fáradtnak látszódtak, a tánc már csak ilyen. De az utána levő pihenő is jól esik, ha valaki táncol. Holly nagyszerűen táncolt, úgy ahogyan Ariadne is. Mindketten jól jönnének a Kalózok körében. Nem sok táncost látni egy helyen.
Következő kérdésére így feleltem:
- Amikor akarok, akkor megyek haza - na, jó... ez most nem volt teljesen igaz. De ha szólok, hogy később jövök haza, akkor elengednek. Nem vagyok már kisgyerek, tudok vigyázni magamra. Ráadásul tudják, hogy nem érhet baj. Program? Még mást is tervez? Ez jól hangzik, szeretem a meglepetéseket.
- Jól van. Azért nem, de el szoktak engedni - nem szeretek hazudozni, és nem is szeretem a hazudozókat, így inkább elmondtam.

Holly figyelmesen hallgatta végig a lányt. Meg tudta érteni, mivel ő is sokat foglalkozik az iskolával, hogy milyen nehéz ilyen vizsgaidőszakokban beosztani az idejét. Mármint el tudja gondolni, mert neki már most sűrű a napirendje, pedig még van pár év, amit ki kell járnia. Úgyhogy ebben az időben majd jó pár év múlva neki sem lesz sok ideje másra. De még most itt tart, így kiélvezheti a szabadidejét. Hogy mikor lenne neki jó? Ez nem is kérdés, mivel ő délutánonként, vagyis inkább kora este mindig szabad. Csak délelőtt és egy kicsit délután bújja a könyveit, de a maradék idejében csinál mást. Mosolyogva így felelt a lány kérdésére:
- Nekem bármikor megfelel. Mondjuk olyan este 5 körül? - kérdezte kíváncsian.

Ariadne kicsit elgondolkozott, mikor Holly a délután 5 órára kérdezett rá. Hát végül is, annyira azért nem sűrű a programja. Bár be kell vallani, ő amúgy is lazán veszi ezt az egész egyetemi dolgot, ahhoz képest, hogy milyen szigorúak a tanárai, főleg így vizsga előtt. Mit számíta, ha ellógna mondjuk pár órát? Szinte semmit, hiszen végül is otthon is tud tanulni, ha nagyon akar. Csak az egyetlen gond, hogy általában nincse ehhez kedve, így marad az, hogy legalább az egyetemen tanul.
- Hát az 5 óra azért korai lenne nekem, mert épp akkor akkor lesz vége az egyik órámnak, de mondjuk utána egy fél órával. Hmm... fél hat jó neked? - kérdezett vissza mosolyogva, és érdeklődve fordult körül, mikor a DJ egy új számot rakott fel: Eric Saade - Masquerade. Ó, imádja ezt a számot!
- Jaj, gyere! Imádom ezt a dalt, táncoljuk! - mondta, és nevetve visszaindult a táncparkettre, ahol a dübörgő zenére elengedve magát csinált pár forgást, és egyszerűen boldognak érezte magát.

Chris engedékenyen elmosolyodott Charlotte válaszán. Hát persze, mindenki próbálja feszegetni a határait, sőt szeret azzal menőzni, hogy "neki aztán nem mondják meg, hogy mikor, mit csinál" Látszott a lányon, hogy a New York-i világ őt is belerántotta ebbe az életérzésbe, amibe amúgy oly sokan akaratlan beleesnek. De aztán a lány az őszinteség mellett döntve hozzátette a teljes igazságot, aminek különösen örült a férfi. Elvégre is zsaru, szereti az őszinte embereket, és boldog volt, hogy ez a lány nem az a fajta aki a szemébe hazudna ilyesmiről.
- Ennek örülök! - mondta mosolyogva, és kortyolt a koktéljából, miközben a táncparkett felé fordulva látta, hogy Ariadne és Holly ismét birtokba vették a helyet. Visszafordította a fejét Charlotte felé, és lágyan rámosolyodott.
- Az öcséd merre? Nem ért már véget a szakköre? - érdeklődött kedvesen.

Holly és Ariadne visszament a táncparkettre, mikor a Masquerade című szám elindult Eric Shaade-től. Megint elfoglalták a táncparkettet, és ismét nagy taps fogadta Őket. Biztos, hogy ismerik a számot, főleg ha emiatt visszamentek táncolni.
Chris érdeklődött az öcsémről, hogy nem kéne-e mennem. Tenyeremet az arcomba temetve bólogattam. de aztán levettem a kezemet és megnéztem a mobilomon, hogy mennyi az idő. Hogy feledkezhettem el róla! Már párszor bejöttem közbe a klubba, még sem felejtettem el érte menni. Elkértem a pulttostól a táskámat, amjd megszólaltam.
- Köszi, hogy szóltál! Akkor most megyek! - kezem a kijárat felé mutatott, mikor elindultam. De visszafordultam, és még mondtam neki valamit - Akkor holnap találkozunk! - szólaltam meg befejezésül.

Holly-nak bármikor megfelel a délután folyamán, így a fél hat is tökéletes időpont lenne a találkozóra. Nem hitte volna, hogy ez az őszi szüneti látogatás egy kicsit jobban fog sikerülni, mint hinné. Megismerte Ariadne-t, és így Chris-t és Charlotte-t is. Mellesleg megtanulta azt, hogy ne legyen ilyen szégyenlős a tánc terén. Sokkal boldogabbnak érezte magát akkor, amikor már felszabadult a dal közben. Mosolyogva felelt a lány kérdésére:
- Persze, nekem tökéletesen megfelel a fél hat. Én bőven ráérek - tette még hozzá, majd látta, hogy Ariadne szemében valami felcsillan. És ekkor ő is rájött arra, hogy ez miért lehet. Hisz Holly egyik kedvenc számát játszotta a DJ-t, és gondolta, hogy nem csak ő szereti. De ez ki is derült rögtön barátnője hozzászólásából, amikor azt mondta, hogy imádja ezt. Tényleg egy nagyon jól sikerült mű, amit mindenki szerethet. Legyen öreg, legyen fiatal: azt mindenkinek meg kell állapítania, hogy nagyon szerethető ez a szerzemény, és az énekese is.
- Én is - mondta a lány, majd ő is felkerült a táncparkettre Ariadne közreműködésével. Boldogan táncolt a kedvenc dalára, miközben megállapította, hogy a DJ érti a dolgát. Eddig mindig olyan számokra rakott fel, amik az ő kedvére valók voltak.

/// Ez lenne az az imádott dal : [You must be registered and logged in to see this link.] ///

- Ennek örülök! - bólintottam, mikor beleegyezett az időpontba, és gyorsan elővettem a zsebemből a mobilomat, majd gyorsan bepötyögtem a naptárba, hogy találkozóm lesz másnap. Kissé szétszórt tudok lenni, így vizsgaidőszakban, ezért sem árt, ha feljegyzek magamnak egy-két ilyen dolgot. Ú, de bunkónak tűnnék, ha elfelejtetnék megjelenni. Na, igen, és én ezt el szeretném kerülni, úgyhogy a biztonság kedvéért a legjobb, ha emlékeztetőre állítom a telefonomat. Miután ezzel megvoltam ismét a táncparkett felé indultunk Holly-val, hiszen az a nagyszerű Eric Saade szám szólt, amit annyira szeretek hallgatni. Nem mintha a többi ellen kifogásom lenne, de mindegy. Szóval ismét táncolni kezdtünk a parketten, majd arra lettem figyelmes, hogy Charlotte eltűnt az italját immár egyedül kortyolgató unokatestvérem mellől. Nocsak, megbántotta a lányt? Akkor adok neki! De erre eszembe jutott, hogy lehet, hogy már elég késő van, és Char-nak mennie kellett. De akkor lehet, hogy Holly-nak is. Nehogy a nagymamája miattam kezdjen el aggódni az unokája miatt!
- Meddig maradhatsz? - érdeklődtem túlkiabálva a hangos zenét, miközben táncnál odahaljoltam Holly-hoz.

- Szia!- köszönt Chris a lány után, majd csalódottan a pohár fenekére nézett. Körbepillantott a pultnál, de Ariadne és Holly még mindig a táncparketten tomboltak egy számára ismeretlen számra. Beszélgetett egy keveset a pultossal, majd "betört" a tánparkettre.
- Én megyek, hugi! Légy jó! - mondta az őt hirtelen észrevevő Ariadne-nak, és egy puszi jobb orcára, egy balra elköszönképpen. Majd a férfi Holly felé fordult, és egy kedves mosolyt ejtett meg felé.
- Örülök, hogy megismerhettelek! - jelentette ki.
- Sziasztok! - integetett a hangzavarban a lányoknak, miközben kifelé menetelt a klubból. Intett még pár haverjának, majd elhagyta a helyet, és fütyörészve hazaautókázott.

//Char-nak és nekem lezárt. Bocsi, hogy rövid lett //

Holly és Ariadne együtt táncoltak erre a pörgős és fantasztikus, bulizós dalra. Eric Saade-nak még sok ilyen száma van, mégha nem is olyan ismertek. Viszont nagyon jó a hangzása, a refréne és minden, csak nem ismerik olyan sokan. De a mostani, a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál alkalmával többen láthatták. Tavaly zsűriként mondta el a pontokat, de idén már sikeresen eljutott addig, hogy ő is induljon. Nem csak, hogy jól énekel, hanem a személyisége is elragadó. Nagyon szereti a rajongóit és a nézőket, és ezt ki is mutatja. Nagyon helyes is mellesleg, és nem olyan sztár, aki nagymenő lenne. Ő egyzserűen éli az életét, klippet forgat és csak énekel. Mindeközben magát adja, és ez a legfontosabb. Mégha már egész Európa is ismeri, akkor is képes ugyanolyan lenni, mint elsőleg. A Masquerade című dala pedig éppen olyan jó színvonalú, mint az első. Minden dal más oldalát mutatja meg a srácnak. Van, amelyik a lírai, a szerelmes vagy akár a bulizós felét. Épp ezért kedvelhetik olyan sokan.
Ariadne-nak mosolyogva felelt a kérdésre.
- Fél tízig maradhatok - kiabálta a lánynak, mivel a zene eléggé hangosan szólt, de ez cseppet sem zavarta. Nem sokára Chris is elment - Én is örülök a találkozásnak. Szia! - felelte a srácnak, majd újra táncolt tovább.

Láttam, hogy Holly-n, hogy neki is legalább annyira tetszik ez a szám, mint nekem. Eric Saade érti a dolgát. Mondjuk vicces, nem vagyok egy jó földrajzos, így még csak azt sem tudom, hogy hol van az a bizonyos Svédország, ahol él, de ennek ellenére bátran ki merem jelenteni, hogy ő a leghelyesebb svéd, akit valaha láttam. Bár, ha jól emlékszem, nem is ott született, na de mindegy. A lényeg, hogy jók a dalai, és emellett jól is táncol. Igen, a legtöbb videóklippben meg is mutatja, hogy mit tud. Például itt van a Popular. Szívesen táncolnék vele együtt, és őszintén szólva, ez nem csak "szakmai" dolgok miatt lenne nagyszerű, hanem egyéb érdemei is lennének
- Akkor még van fél óránk van még! - örültem mikor Holly megmondta, hogy meddig maradhat.
- Elkísérjelek utána? Nem jó itt New York-ban, későn egyedül mászkálni - jegyeztem meg, miközben tovább roptuk. Aztán hirtelen megjelent Chris, aki azt mondta elmegy.
- Az leszek, mint mindig! - feleltem neki, és adtam egy utolsó cuppanós puszit a homlokára, mintegy poénból. Szeretjük ilyen h*lye apróságokkal húzni egymás agyát. Visszafordultam Holly felé, miközben a DJ váltott egy Holla c. számra, amit legjobb tudomásom szerint egy bizonyos Linda Kiraly ad elő.

Holly és barátnője még mindig táncolt a remek énekes, Eric Saade számára. Nem csoda, hogy erre a dalra az egész klub megmozdult, hisz nagyon jól lehet rá táncolni. Emellett van mondanivalója és még az énekes is helyes. Ennél jobb párosításokat nem is lehetne találni. Igazából pörgős és ritmusos. Ez pedig rántja magával a többi dolgot. Egyszerűen ilyen egy nagyon jó, sikeres szerzemény. Nem is csoda, hogy a rádiókban is egyre többször tűnik fel Eric neve. Mióta Az Eurovíziós Dalfesztivál harmadik helyezettjeként végzett, úgy látszik, hogy a média felé gyökeresen megváltozott az élete. Mára már a nevét mindenki egytől-egyig ismeri. Legyen szó, lányról vagy fiúról, idősről vagy öregről. Minden nemzedék az ő dalát dúdolja, mondhatni. Azért talán ez egy kicsit túlzás, de tényleg nagy sztár lett. Holly végigtáncolta ezt a dalt, és persze közben jól is érezte magát. Még belevitt pár mozdulatot az énekestől, amik felbukkannak a klipben.
Lassan jött a következő dal is, ami számára ismeretlen volt. De előtte még így felet Ariadne-nak:
- Örülnék neki, ha elkísérnél. Legalább a nagyszüleim is tudják, hogy nem kell félteniük, mert biztonságosan hazaérek - mondta a lánynak mosolyogva. A nagyszülei mindig is féltették, de ő mégis szerette őket, hisz mégis csak a rokonai. Tovább táncoltak a ritmusos, de számára ismeretlen dalra. Látta, hogy barátnője ismeri, így legalább van, aki tudja, hogy mire is táncolnak - Ismered a számot? - kérdezte kíváncsian, hisz kívülről így látszott. Bár, lehet, hogy csak táncolt rá, hisz tetszett neki.

Nem tudom, lehet, hogy csak én nem tudom megérteni, de miért aggódnak állandóan annyit a szülök és nagyszülők? Én egy kis európai országból költöztem ide, természetesen az ő engedélyükkel. Nem tűnt úgy, hogy nagyon féltenének, ugyanis nem kellett őket sokat győzködni, hogy elengedjenek Brad bácsihoz Amerikába, ami azért valljuk be több ezer mérföldre van az otthonomtól.
- Akkor ezt megbeszéltük! - bólintottam egyetértően. Az első napokban New York-ban azért én féltem egy kicsit. Minden ismeretlen volt, és nagyon más, mint ahogy megszoktam. Kellett pár hét, hogy mindez mindennapos legyen: a tömeg, a zsivaj, de mára már olyannyira hozzátartoznak az életemhoz, hogy meg is kedveltem.
- Igen. Bár nem tudok róla túl sokat, de ismerem. Szerintem jó partis hangulata van - modntam el a véleményemet, mikor Holly rákérdezett, hogy ismerem-e a számot. Ha jól tudom egy magyar lány énekel benne, aki itt él az államokban. Talán azért is éreztem magamhoz közel ezt a számot, mert az előadója ugyanúgy Magyarországról jött, mint én. De lehet, hogy csak mert tényleg olyan a ritmusa, amire jól lehet nyomni az igazi táncot.
- Milyen előadók számait szereted? - érdeklődtem kíváncsian Holly-tól, akire immár igazi barátnőmként tekintettem.


//[You must be registered and logged in to see this link.]//

Egy táncos dal jött, amit Ariadne ismert. Mint már mondta Holly, ő nem vélt benne felfedezni ismerős dallamokat. Viszont a ritmusa mindenkit a táncparkettre csalt, még azokat is, akik eddig nem ott tartózkodtak. Nincs semmi kétség hozzá, hogy a DJ nagyon érti a dolgát. Eddig a lány mindig nagyon jó számokat hallhatott tőle. Persze számára az a nagyon jó dal, amire lehet táncolni. A lassabb hagzásúakat is szerette, de ezek maradtak meg neki az igazán jóknak. De ez csak az ő véleménye, hisz az élete a táncból áll, és minden dolog valamivel kapcsolódik ehhez.
Tovább táncoltak a parketten. Minden meg volt beszélve, hogy hogyan is jut haza, és hogy mi lesz itt a holnapi programja itt, New York-ban. Jó érzéssel töltötte el, amikor Ariadne-val fedezhette fel a várost, mármint eddig csak a klubbot. De már ez is valami ahhoz képest, hogy a lány eddig nem nagyon ismerte az itteni helyeket. Csak a parkokban járt már.
- Szerintem is, és nagyon jól lehet táncolni rá. Egy igazi bulis szám - mondta mosolyogva Holly, majd felelt barátnője következő kérdésére - Na, látod, ez jó kérdés. Tudod, hogy szeretem Eric Saade-t, aztán ott van Enrique Iglesias, Shakira. Ők a kedvenceim, de többet is szoktam hallgatni, csak tőlük egy-egy szám ragad meg - fejtette a zenei dolgait. Örült neki, hogy itt lehetett, és még biztos, hogy többször is el fog látogatni ide.

Bólogattam, mikor Holly egyetértett velem a Holla című szám jellemzésében. Igen, ezek a jó számok: amire igazá njól lehet táncolni, nem azok a bugyuta parti-zenék, amire csak ide-oda lépegetni kell, és minden úton-útszélen járó kívülről fújja a szövegét, mert már a csapból is az folyik. Nem, mert a minőségi, jó zenének meg kell adni a tiszteletet, hoyg az ember kikapcsoljon, és elszakadva stressztől átlényegüljön, miközben táncol. Legalábbis én így gondolom, mert belőlem a tánc igazi vaóc csajt képes kihozni, ha egy pörgős számról van szó, miközben egy lassabb dal teljesen lenyugtat, és ki tudom kapcsolni az agyam, nem kell a mindennapok problémájával törődnek, de ez igaz, bármit táncolok is.
- Eric Saade egyértelműen jó énekes - jegyeztem meg, majd meghallva a több ikedvencét megállapítottam, egészen hasonló az ízléseünk.
- Enrique sokszínű, különösen ezt szeretem benne. Shakira-nak pedig a régebbi számait jobban kedveltem - értékeltem az előadókat, amiről Holly mesélt, majd gondoltam, én is megosztja mit gondol ebben a témában:
- AMúgy én klasszikus rock-rajongó vagyok: Bon Jovi, Guns 'N Roses. Azok az igazi sikítós, bulizós számok. Legalábbis szerintem - mondtam mosolyogva.

Eric Saade nagyszerű éneklésében neki sem volt kifogása, mivel nagyon megkedvelte a srácot az Eurovíziós Dalfesztivál alatt. Ariadne további sorolása alapján rájött, hogy hasonlít az ízlésük. Nem csoda, hogy a tánc miatt találkoztak és ki is jukadtak a zenénél. Nem csoda, hogy erről is hasonló a véleményük, főleg mert a lány már a barátnőjének tartja Ariadne-t. És a barátnők pedig sok mindenben egyet értenek, ugyanaz a véleményük. Kíváncsian hallgatta végig, hogy mit mond neki a kedvenceiről. Ő nem értett a rock zenéhez, mivel nem rajongott ezért a stílusért.
- Szóval rock rajongó vagy - állapította meg, majd ő is elmondta róla a gondolatát - Én nem igazán kedvelem a rockot, de nincs is vele semmilyen bajom - mondta el, majd egy újabb kérdéssel ostromolta barátnőjét - És voltál már bérmilyen ilyen koncerten? Vagy esetleg inkább rock koncerten? - kérdezte nevetve a lány, mert ki tudta volna nézni, hogy ilyen eseményeken is részt vesz.

Szinte hallottam Holly hangjában a meglepettséget, mikor arra reagált, hogy amolyan rock-rajongó féle vagyok. Hát igen, rámnézve nem sokan gondolnák, hogy vonzz ez az irány. Igaz, ami igaz a tánczenék, az R&B a kedvenc, de abból nincsenek különösebben kedvenceim, így igazán a rock az, ahonnan választottam kedvenc "bandát" illetve énekest. Furcsa, az emberek azt gondolják, hoyg az ilyen zene agresszív, de pont ellenkezőleg, ez arról szól, hoyg kidombolhatod magadat erőszak nélkül. Nagyon hasznos, és hallgatni is jó a tehetséges és érett gondolkodású rock-énekeseket.Nem hiába örökérvényűek a számaik, például Bon Jovi Wanted Dead or Alive-ja. Azt nagyon kedvelem.
- Persze, hogy voltam már koncerten. Mióta New York-ban vagyok elég soko - vallottam be. - Tudod, én Bulgáriából jöttem, és oda nem igazán jönnek híres énekesek, így most hogy itt vagyok, kihasználom az alkalmakat - meséltem elmosolyodva, és visszagondoltam az első itt végigbulizott koncertemre - Voltam például Lady Gaga koncerten, Rihanna-n, sőt AC/DC-n is - szélesebben mosolyodtam el, hiszen az AC/DC egy nagyon kemény rockzenész csapat.
- Na, és te, hogy állsz a koncertekkel? - érdeklődtem.

Holly sem volt eddig nagyon olyan koncerteken, amik a városában történtek. Legalábbis biztos, hogy sokaknak ezek is fontosak voltak, de őt ezek nem vonzották. Nem a tinibálványokat szereti igazán, és aki épp most a sztár, hanem akit igazán megbecsül. Vagyis nagyra tarja az énekes munkásságát a szakmában. Mellesleg azért nem mellékes az, hogy hogyan viselkedik. Nem mindegy, hogy egy olyan ember, aki folyamatosan bajba keveredik vagy egy olyan, aki inkább jótékonysági koncerteket szervez.
De nagyon más koncerten sem volt, csak éppen egy kisebb fellépésen inkább. Olyan félórásnak mondható éneklésen. Persze számára ez is épp elég volt, főleg mert nagyon sok időt tölt el a könyvei felett. A lány figyelmesen hallgatta végig, amint Ariadne felsorolja, hogy milyen koncerteken is vett részt. Elég sok híres személyiséget láthatott az elmondottak alapján. Ő nem mondhatta ennyire szerencsésnek magát.
- Én csak ilyen kisebb fellépéseken voltam. Nem olyan híres emberek énekeltek, de nekem ez épp elég volt. De a szüleimmel már több hangversenyen is ültem - felelte egy nagy mosollyal. Ő szerette az ilyen komolyabbnak mondható zenei stílust is - Na, és a filmek terén miket kedvelsz? - kérdezte kíváncsian, hisz most már barátnőjéből sok mindent ki tudott volna nézni.

Elmosolyodtam. Igazából Holly nem is tűnt annak a fajtának, aki végigtombolja a koncerteket. Meg hát nem is akármilyen koncertekre megy el. Ő tipikusan annak a fajta lánynak tűnik, akire azért eléggé hat a szülői nyomás. Ennek bizonyítéka a hangversenyek is. Persze nekem sincs semmi bajom az ilyen komolyabb művekkel, de mégiscsak közelebb érzem magamhoz a tánc-zenéket, a modern esetleg R&B vagy rock számokat. Legutóbb mondjuk három éve voltam komoly, zenekari előadáson. Akkor is Bulgáriában egy Vivaldi versenyművön. Tetszett, de annyira nem fogott meg, hogy rávegyen magam, hogy ezt hallgassam szabadidőmben. Persze megértem, ha valakinek, mondjuk annak, aki hegedül vagy zongorázik, ez az élete, és ezt szereti, de cserébe elvárom, hogy ők is elfogadják, hogy én milyen vagyok. Mert ez vagyok én, és nem fogom megváltozni a külső elvárások miatt. Nem igazán érdekel mások véleménye, mert ez az én életem, én irányítom, hadd tegyem azt, amit én szeretek. Aztán Holly rákérdezett, hogy filmek terén milyen az ízlésem. Nos, ezen igencsak el kellett gondolkoznom, hiszen elég nyitott vagyok mindenre. Sok féle műfajú filmet szeretek, de mindegyiknek igazán csak egy szeletét, mert nem nézek meg bármit.
- Nos, természetesen a táncos filmeket nagyon kedvelem, főleg azokat, amelyekben jó a koreográfia - feleltem elgondolkozva, majd kiegészítettem: - A jó kalandfilmek és thrillerek is érdekelnek. A minőségi horrorokat is kedvelem, persze csak azt ahol nem undorító dolgokkal érik el az ijesztő hatást. Talán épp emiatt a krimi-sorozatok szerelmese is vagyok. A romantikus meg bugyuta amerikai vígjátékok viszont annyira nem vonzzanak - fejtettem ki részletesebben.
- Na, és te hogy vagy ezekkel? - érdeklődtem kíváncsian. Végtére is érdekelt, milyen lány igazából Holly.

Holly nem igazán szerette a horror filmeket, így természetesen nem értette, hogy Ariadne mire gondol minőségi horror filmek alatt. Nem volt az a típus, aki valamilyen ijesztő filmeket nézne, hisz nem az a fajta. Főleg, mert nem érzi annyira jól magát sok ideig vér "társaságában", még ha az a képernyőn keresztül is van. Egyszerűen nem tetszettek neki ezek az ijesztegetős filmek. Főleg, hisz még a Halloween-t sem élvezi annyira, mint egy átlagos korabeli lány. Nem öltözött ki, inkább otthon üldögélt. Visszariasztotta ez az esemény, mely miatt sok ezer gyereket raboltak el. Mellesleg a szülei sem engednék el egy olyan helyre, ahol veszélyben lehet. Lehet, hogy ez valakinek furcsa dolog, de egyszerűen ilyenek a szülei, és ilyen Ő is. nem tud ezen változtatni még a legnagyobb erőfeszítések árán sem. És minek is változtatna? Minden embernek mások a szokásai, cselekedetei. Holly ezeket teszi, és ha neki elnézik, akkor természetesen ő is elnézi nekik.
A lány csak bólogatott barátnőjére, hisz nem nagyon értette azokhoz a filmekhez, amik Ariadne-nak bejöttek. Ő így felelt:
- Én inkább a romantikus filmeket és a vígjátékokat szeretem - felelte, majd folytatta - Valahogy engem nem fognak meg azok a filmek, amiket említettél. Például a horror filmeket sohasem néztem meg, mert nem nagyon vagyok oda értük - tette hozzá, majd egy újabb kérdéssel ostromolta a lányt - És nem is mondtad, hogy mik a hobbijaid - mondta Holly, majd kíváncsian várta a választ.

Teljes mértékben meg tudtam érteni, ha valaki viszolygott a horror-filmektől. Bevallom, nekem is volt velük pár nem kellemes élményem, amelyek akár meg is határozhatták volna a későbbi filmízlésemet. Ott van például a Végső állomás. Undorító és hülyeség. Ebben a két szóban lehetne összefoglalni az értelmét. Na, ezeket a fajta horrorokat én sem kedvelem. De ami ijesztő, de van valami értelme, mint mondjuk a Mezsgye, azok el tudják nyerni az én kritikus ízlésem tetszését is. Azt szívesen megnézem többször is. Persze szigorúan egyedül és éjszaka, csak így jó horror-filmet nézni, mert így érheti el a hatását igazán.
- Így nehéz lesz majd mozifilmet találnunk kettőnknek – jegyeztem meg mosolyogva, de nem gondoltam komolyan, hiszen Holly pont azokat a filmeket kedveli elmondása szerint, melyeket én annyira nem, azonban biztos vagyok benne, hogy egy közös mindenképp van bennünk: hogy a táncos filmek közel állnak hozzánk, így azokból kedvünkre válogathatunk.
- Hobbi? – kérdeztem vissza, és gondolkodás nélkül a rávágtam: - A tánc, természetesen. De írok is. Tudod, újságírónak készülök – jegyeztem meg mintegy mellékesen, és mivel már egy ideje csak lötyögtünk a táncparketten így beszélgetve, megkérdeztem:
- Ne menjünk a pulthoz? Aztán te is mesélhetnél a hobbijaidról! – jelentettem ki, és kérdőn felvontam a szemöldököm.

Holly-nak egy nagy mosolyt csalt az arcára az, hogy Ariadne azt mondta, hogy nehéz lesz nekik mozifilmet választani. Szó, mi szó, ez tényleg így van. Ezen a téren teljesen más az ízlésük, de legalább a táncos filmeket mindketten kedvelik. És azért azt be kell vallani, hogy nem forgatnak olyan kevés ilyen vászonra kerülő művet. Mostanság pedig egyre felkapottabbak az e típusú dolgok. A lány bármilyen időben kiáll a tánc mellett. Még ha lesz olyan időszak is, amikor emiatt Őt semmibe veszik vagy éppen nagyon menő lesz az, hogy ezt csinálja. Bármilyen a tánccal foglakozó idő van, Holly akkor is ezt szereti csinálni, vagyis nem fogja feladni. Volt már ilyenbe része, pedig nem olyan régen kezdett el foglalkozni komolyabban is vele.
A lány mosolyogva hallgatta barátnőjét, majd Ő is válaszolt az éppen témán levő kérdéssel:
- De, mehetünk a pulthoz - mondta, majd rögtön el is indult a pult felé - Hogy a hobbim? Nem gazán mondanám mindegyiket annak, de nem is unaloműzésnek. Szóval...természetesen táncolok, mint látod - felelte nevetve, majd rögtön folytatta is - Emellett zenét hallgatok, olvasok, na meg persze sportolok. És még szívesen főzőcskélek. Tényleg, te értesz valamit a főzéshez? - kérdezte kíváncsian, hisz nem nagyon tudta volna elképzelni, hogy Ariadne otthon például palacsintát csinál. Még a gondolata is furcsa volt, legalábbis számára.

Hát igen. Nagy úr az unalom, és valamilyen módon mindenki szerep küzdeni ellene. Legyőzni nem lehet örökké, mert az unalom időről időre mindenkit utólag vagy így vagy úgy. Én is gyakran vagyok úgy, hogy sok dolgom lenne, de egyszerűen unatkozom. Például az órákon, mikor figyelnem kellene a tanárra, mert elvégre is hamarosan vizsga, ehelyett inkább sóhajtozok és ásítozom, mert halálosan unom már ezt az egészet. Az egyeteln dolog, amit sosem lennék képes megunni: a tánc. Ez számomra a végtelen időtöltés, amit addig csinálok, míg képes vagyok rá, míg csak a lábam bírja. Szerencsére egészséges lány vagyok, ha lesérülök akkor is nagyon gyorsan felépülök, szerencsém van alkat és gyors gyógyulás terén is. Komoly balaesetem sem volt még, a bokám ment ki párszor vagy izmaimat húztam meg, de még semmim sem tört el a tánc miatt.
- Nekem a tánc egyenlő a sporttal, mert szinte már sportszerűen csinálom! - jegyezte mmeg mosolyogva a pult felé menet, majd odaérve intettem a pultos srácnak, hoyg hozzon nekünk újra üdítőt. Kissé megszomjaztam ennyi tánc és beszélgetést követően. A zene és olvasás szintén megtalálható az én elfoglaltságaim közt is, ellenben a főzéssel.
- Nem, nem igazán! - feleltem nevetve, majd kiegészítettem: - Rizst tudok készíteni rántott hússal, és tésztákat. Kb. idáig terjeda főzési tudományom! - vallottam be, hiszen tényleg nem voltam egy Nigella a konyhában. Brad főr rám, ha meg nem, akkor megoldom ilyen egyszerű kajával.
- Lassan indulnunk kellene, hogy hazaérj időre! - jegyeztem meg kissé elszomorodva, mikor az órára pillantottan, majd felnéztem Holly-ra.

Holly elgondolkozott azon, amit Ariadne mondott. A tánc tényleg mondható táncnak, hisz ugyanúgy lehet űzni. Bár, nem sokan vallják ezt be, vagyis nem sokan vannak ezen a véleményen. Talán csak amiatt, mert nem tudják, hogy a tánc is ugyanolyan nagy erőfeszítésekkel jár, mint a kosárlabda vagy csak abból a szempontból, mert nem képesek bevallani. Sok olyan emberrel találkozott a lány, akik azt hitték, hogy táncolni olyan könnyű, és hogy mindenki képes rá. Korántsem ez a helyzet. Nagyon is nehéz az, hogyha valaki egy komolyabb táncba fog bele, mint a balett. Sok munka, kitartás és idő kell a cél eléréséhez.
- Az nagy szakmai tudás a főzés terén - felelte nevetve a lány is, de nem sértésképpen - Igen, szerintem is induljunk. Tényleg, még szeretném köszönni, hogy bemutattad ezt a helyet. Nagyon jó klub - mondta mosolyogva, és megjegyezte magában, hogy ez volt a nap felfedezése.

Együtt nevettem Holly-val a főzési tudásomon. Oké, tudom, hogy 19 évesen ennél azért jártasabbnak kellene lennem az ilyesfajta dolgokban, de nem vagyok az a fajta, aki az ilyen "nőcis" dologkat komolyan veszi. Mert azért valljuk be: a főzés elég nőcis dolog. Végül iss régebben aférfiaknak tilos volt bemenni a konyhába, és a nők egy századdal korábban még csak a gyereknevelésre és a vacsora készítésére voltak jók. Mára változott ahelyzet, legalábbis én így fognám fel, máskülönben tüntetnék a nők egyenjogúsága mellett. Nem csak az öltözködésem felszabadult és lázadó szerepű bizonyos szempontból, hanem, az életfelfogásom is kissé... hogy is fogalmazhatnék? hippi! Igen, pont olyan, mint a természetszeretű hippiké: szabadszellemű és lázadó!
- Nincs mit. Nagyon szívesen hoztalak el, és örülök, hogy jól érezted magad! - bólintottam én is mosolyogva, és elkértem a pultostól a táskámat, kifizettem az italokat, amiket a menet alatt a számlámra írt, illetve Holly italát is. (Bármennyit vitatkozott is, ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessek), majd intettem a lánynak, és a tömegen átfurakodva elindultunk kifelé a Klubból. Ó, annyir minden köt ehhez a helyhez! A sok haver, a sok közös emlék, a táttáncolt éjszakák. Aztán itt van a Kalózok csapata, amit távolról szeretek csodálni, a fantasztikus Santiag-ikrek, és most az újdonsült megismert: Charlotte és persze Holly. Úgy érzem vele nagyon egy hullámhosszon vagyok, és sajnálom, hogy hamarosan elmegy, de addig is van időnk!
Kiléptünk az utcára, és Holly megmutatta, hogy merre menjünk a házuk felé. Közben megkérdeztem tőle:
- Mikor kezdtél el táncolni? - érdeklődtem mosolyogva. Ez fontos pont az ember életében, legalábbis azu enyémben biztos.