Klub

Ahol az táncosok - közülük inkább a kalózok - megmutathatják tehetségüket a látogatóknak

Beléptem a barlangba, rögtön fogadtak nagy hanggal a Santiago ikrek, mint mindig.
- Jó napot, hölgyem! – mondták mind a ketten. Majd kezet is csókoltak. Szinte minden lánnyal ezt teszik.
- Már kaptam egypárszor, úgyhogy nem kell – szólaltam meg, miután a kezemet „visszakaptam”. De megint mondtak kifogásukat, hog miért csinálják, szinte kórusban. Inkább magukra hagyom őket, de előtte megkérdezek tőlük valamit.
- Hol vannak a többiek? – kérdeztem tőlük. Majd mutattak mindketten egy irányban. A gumifal felé. Úgy látszik, most ott próbál a csapat.
- Sziasztok! – köszöntem nekik, majd csatlakoztam a gyakorláshoz. Most az akrobatikus elemeket próbáltuk.
- Köszönöm mindenkinek! – mondta Luke - Vége a próbának! – folytatta, majd a csapat tagjai szétszéledtek. Többek lementek a Klubba, így hát gondoltam nekem se árt egy kis tánc még.
Leértem, nagy zsivaj volt ott, minden hasonló volt, mint mindig. A tánctér se volt üres. Beljebb sétáltam, majd odamentem a pulthoz, és kértem egy koktélt.

Christopher megkönnyebbülten lépett be a Kalózok Házába. Szeretett idejárni, Jó társaság, kellemes zene és eszméletlen jó táncosok, illetve az sem hátrány, hogy nincs sok bunyó, verekedés meg vita. Ez egy rendőr számára külön kiemelendő, hiszen szinte mindenütt ilyesmibe botlik. Akkor kedvelte meg a helyet, mikor Ariadne először hozta is. Kereste tekintetével az unokahúgát, de nem találta. Bizonyára ma tanul vagy már elvegyült a tömegben a táncosok közt. Hát igen, a kiscsaj nagyon tudja rázni. Viszont ahelyett, hogy Ariadne-t megtalálta volna, egy másik fiatal lányon akadt meg a pillantása a pultnál. Átpasszírozta magát a táncparketten zötykölődőkön, és ő is a pulthoz sétált. Lazán intett a pultosnak, aki máris hozta neki a szokásosat: egy kis whisky - épp annyi hogy vezethessen autót - egy kis kólával.
- Hogy-hogy egyedül mulatsz? Nincs társaságod? - kérdezte félhangosan, és oldalra fordulva mosolyogva pillantott az ismeretlen lány felé.

Miközben iszogattam a koktélomat, egy férfi szólított meg. Nem volt ismerős hangja, megfordultam, és észrevettem egy szőkésbarna, vállig érő hajú férfit. Aki kérdezgetett tőlem mindenfélét. Én ezt nem sértésnek vettem, inkább barátságosnak. Mosolyogva így feleltem:
- De... van - mondtam neki, majd folytattam rá nézve - most már - fejeztem ki egyértelműen mosolyogva válaszomat, majd gondoltam bemutatkozom. nem lehet rossz ember, aki itt kóborol.
- Charlotte Candice Shapely - mondtak ki hosszú nevemet. és nyújtottam neki kezemet, ezt így illik legalább is erre így tanítottak meg a szüleim.

Chris elmosolyodott a lány válaszán, majd lazán megszorította a felé nyújott finom kezet.
- Igazán szép neved van!- jegyezte meg kedvesen - ritkán hallani efféle gönyörű hangzású nevet mostanság -, és elhúzott kezével a pohár kóla felé nyújt.
- Én Chris Harvelle vagyok - mutatkozott be ő is, mert gondolta akkor már úgy tartja az etikett, neki is be kellene mutatkoznia. Gyors fésülő mozdulatokkal kisöpörte szeméből szőke tincseit, majd újra Charlotte felé fordult.
- Mondd csak, hogy-hogy nem találkozunk még? Pár hete már szinte törzsvendéggént itt lógok - mondta Chris eg lehengerlő mosoly kíséretében. S igaz, ami igaz: Munkaidő előtt, mukaidő után, s néha még közben is itt tengette idejét.

- Köszönöm - szólaltam meg. Többször meg szokták dicsérni nevemet, ezek szerint a szüleim jók voltak a névválasztásban. Mindig jól esik, ha ezt hallom. Mikor inni kezdett, eszembe jutott, hogy van nekem is innivalóm. Így én is ittam a koktélomból. Vagy fele pohárnyit lenyomtam, de ez szerintem a próba miatt volt, biztos kifárasztott.
Ő is bemutatkozott nekem. Én sem tagadhatom, hogy jó neve van. Majd feltett kér kérdést, amire a választ szinte én sem tudtam, de próbáltam kicsit tréfásan válaszolni.
- Nem tudom... szerintem már láttalak párszor - válaszoltam neki, bár nem ilyen közelről, de szerintem láttuk már egypárszor egymást.
- Amúgy kalóz vagyok, úgyhogy könnyen láthattál - mondtam neki. Ezt jól esett kimondani, nem tudom miért, de igen.

- Én viszont csak emlékeznék, ha láttalak volna - mosolygott továbbra is a srác, és Charlotte szép vnásait vette jobban szemügyre. Határozottan felismerte volna, ha már látta volna ,de nem így történt, már pedig neki jó az arcmemóriája.
- Kalózkodsz? - kérdezte huncut mosollyal a sarkában, szitne nevetve a dolgon. nem azért, de szitne már bandáháborúhoz hasonlít ez az egész "kalózos, szamurájos" dolog. Ezt Chris sosem értette. De tisztelte a lányt, amiért idejét áldozza a tácra, akárcsak Ariadne.
- Na, és milyenek a táncpróbák? - érdeklődött, mert az unokahúgától hallotta, hogy fontolgatja a belépést. A Santiago ikrek, a Kullancsok meg a többiek pedig jóban voltak Christopher-rel, így tudta milyen fárasztó egy-egy ilyen táncedzés. Nem mintha bárhol máshol, ahol normálisan csinálják nem lenne, az, de Luke állítólag különleges módszerekkel, de nagyon komolyan veszi a dolgot.

Mosolyogtam a srác kijelentésén, tetszett nekem, ahogy mondta. Lehet, hogy én csak összekeverem valakivel. Pedig egy ilyen férfit nehéz lenne összekeverni, ritka az ilyen egyéniség.
Kérdésére nem válaszoltam semmit, inkább csak nevettem vele együtt. Az volt a legrosszabb a csapatban, mikor ketté váltunk. Bár így még jobban megismertem a jóbb, megértőbb csapattagjaimat. És csak Luke miatt lett ilyen családias a hangulat.
Megkérdezte milyenek a táncórák, erre én lélegeztem egy nagyot, majd ki is fújtam.
- Hát... nem könnyűek - mondtam neki, most úgy is lesz a World Jam. Arra sokat kell gyakorolni. Folytattam - de tartalmasak, és jók - mondtam neki jókedvűen.
- Most volt egy próba, és... hát eléggé kifárasztott - mondtam neki, majd ittam egy kortyot a koktélomból.

A srác megértően bólogatott, miközben Char a próbáról mesélt neki. Látszott rajta, hogy bármennyi energiát ki is vesz belőle, mennyire kifárasztja, ő attól még szereti, és örömmel csinálja ezt az egészte. Ariadne-t kérdezgette mindig, hogy miért táncol, de unokahúga kitért a konkrét válasz elől, vállat vont, és azt mondogatta, hogy majd megérti, ha ő is csinálja. De hát ő nem érte ehhez.
- Eléggé, ahhoz, hogy ne lássalak táncolni? - ivott pár kortyot a kólás alkoholából Chris, és a pohara pereme fölött nézett a lányra, miközben ivott.
- Vagy azért mutatsz valamit? - kérdezte érdeklődve, miután letette a poharát a pultra, és egy mosollyal próbálta győzködni a lányt. Érdekelte, hogy Charlotte hogyan táncol, mozog, milyen stílust képvisel.

- Én bármikor tudnék táncolni - válaszoltam egyszerűen kérdésére. Van mikor fölkelek, és rögtön tánccal kezdem a napom. De van mikor alvás előtt is bedobok pár tánc elemet.
- Mutassak? - kérdeztem tőle, de nem vártam meg míg válaszol, hanem levettem pulcsimat, majd odaadtam a pultosnak - ő már tudja, hogy mi lesz, ha csak így odaadom neki. Majd odamentem a táncparkett egyik részére, úgy, hogy a kíváncsiskodó srác is láthassa.
Hogy legyen valami nagyobb, így egy szaltóval kezdtem. A nép már tudta, hogy én vagyok az, aki feldobja némelyik ember kedvét. Utána lassan átváltottam hip-hop, és néha belementem brake lépésekbe is. A zene végére gondoltam én is végzek, így a amikor már majdnem vége lett a zenének kézen álltam, majd megráztam a seggem. A nép ujjongót, n integettem, majd visszamentem Chris-hez.
- Huh... most már tényleg kifáradtam - mondtam neki kicsit lihegve, majd megittam az egész koktélt.

Chris felvont szemöldökkel nézte végig Charlotte táncát. Tehteséges, azt be kell vallani, és vad. Minden mozdulatából áramlik a temperamentum és a zene iránti szeretet. Olyasmiket táncol, mitn Ariadne, mégis annyira mások. A férfi unokahúga poénkodóbb, lazábban veszi a dolgokat, könnyedén veszi az életet látszólag, míg Char másr annak a fajtának tűnt, aki tudja mit akar, és emiatt a tánca is karakteres volt, célratörő és határozott. Mindenki ismerte úgy tűnt, a táncparkett hamar kiürült körülötte, és mindenki az ő mozdulatait szemlélte, úgy ahogy Christopher is.
- Jó voltál. Tényleg - ismerte be, és elismerően mosolygott, miközben tapsolt a lánynak, aki már tényleg fáradtnak tűnt.
- Na, és te itt is alszol a Barlangban az iylen fárasztó napok után? - érdeklődött a lihegő lánytól.

Miután visszamentem a helyemre tapssal fogadott Chris, amin én lihegve nevettem. De jól is esett, mert egy kicsit szúrt az oldalam. De megtanították nekem, ha fáj, kificamodik a lábam vagy éppen szúr az oldalam, akkor is táncolni kell, vagy akkor ne számítsak arra, hogy nagy ujjongás lesz.
Majd a következő kérdésére így feleltem:
- Néha igen. De a szüleim nem szeretik ha itt is alszok - mondtam neki, majd leültem a székre, és visszakértem apulcsimat.
- De ha szólok a szüleimnek előre, akkor megengedik - szólaltam meg egy kis idő után, amikor már nem éreztem annyira fáradtnak magamat.
- De most nem szándékszom itt aludni - mondtam neki a szemébe nézve.

Chris felvonta aszemöldökét. Azt hitte, a Barlangban csak olyanok vannak, akiknek nincs hol aludniuk, nomádok, lehet hogy a családjuktól távol élnek, esetleg szegények. De egy a közös bennük: a táncolás iránti mérhetetlen vágyuk. Kitaszítottak, nincs másuk csak a zene és lételemü ka mozgás. A férfi egyedül Luke-ról tudott, aki igazán pénzt keres - a klubból - hoyg fenttartsa a bandát, mindenki más "lébecól", egésznak csak táncos. Ami persze ugyanolyan fárasztó és fizikai munka, mint más, csak a társadalom nem értékeli.
- A szüleid támogatnak a táncolásban? - érdeklődött Christopher. a szülökről felállított normál kép, kimaradt az ő világnézetéből, mert sajnos nem nyílt alkalma megismerni az ilyet.

Megkérdezte, hogy a szüleim támogatnak-e. Erre ezt válaszoltam:
- Igen... szerencsére - válaszoltam kérdésére, majd folytattam is - Úgy volt, hogy engem balettra írattak be, csak aztán meguntam. Egyszer jöttem haza az iskolából, és láttam táncolni embereket. És megtetszett ez a stílus. Ott ragadtam vagy félóráig. Könyörögtem a szüleimnek, hogy írassanak engem egy ilyen fajtájú iskolába vagy csoportba. Mondogattam magamnak, hogy most már emberek előtt is kéne táncolnom. Kimentem az utcára, ott táncoltak, én pedig beszálltam. Akkor ismert meg egy Luke nevű fiú, és azt ajánlotta, hogy lehetnék a csapatukba. És hát azóta a tánc az életem - meséltem neki. Na, jó én már beszéltem magamról, de Chris-ről én még semmit sem tudok.
- És te mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Igazából most nem jut eszembe semmi, de biztos csinál valami olyat is amit szeret, vagy éppen már dolgozik.

Chris mosolyogva hallgatta Char érdekes történetét arról, hogyan ismerkedett meg a tánccal, és igazán hogyan vált az élete részévé. A srác tisztelte azért, amiért ilyen elhivatott egy ilyen legtöbbeknek csak hobbiként számon tartott dologban. Ő maga ugyanis nagyon türelmetlen, hamar megun dolgokat, állandóan keresi az új kihívásokat, más-más elfoglaltság után néz. Végül is a tánc nem túl kötött spot, ha lehet így hívni, így talán még tetszene is neki, ha nem lenne olyan béna benne. De hát az, nincs mit tenni. Nem ért hozzá, csak nézni szereti.
- Szörfözök, már amennyire erre lehetőséget ad a keleti part - mondta a srác nevetve. Anyja mindig bíztatta, utazzon nyugtra, ahol igazán jó lkiélheti a vizi sportok iránti imádatát, de ő nem vágyi ka nyugati életre, így maradt a visszafogott, kis partokon keleten.
- És dolgozom. Most helyeztek ide - vallotta be. Nem szeretet azzal jönni, hogy zsaru, mert a rendőrökről mindig azt hiszik, hogy retardáltak, és nem érdekli őket semmi. De Charlotte nem tűnt olyannak, akinek előítéletei vannak.

Szörfözik... nem is áll olyan rosszul hozzá. Kinézném belőle. Biztos, hogy én is élvezném az ilyen fajtájú vízi sportokat, ha tudnám is magamat egyensúlyozni. Bár inkább a tánc, hisz ha az nem lenne nem tudom, hogy most milyen ember lennék. Az biztos, hogy nem ilyen felszabadult.
- Értem - szólaltam meg, hogy azért mondjak is valamit. De nem biztos, hogy hallotta, mert eléggé nagy hangzavar van.
- Nem megyünk valahova máshova? Valahol ahol nincs ilyen zaj? - kérdeztem tőle. Itt ráadásul villognak a fények, és nem igazán jó a szemnek. De a fülnek sem a hangzavar miatt. És mond csöndre vágyom, egy kis halkabb helyre. Pedig ilyet nem sokszor érzek. Mindig zenét akarok hallgatni, de most nem.

Szerencséjére a láyn nem kérdezett rá, hogy pontosan mivel foglalkozik, így Chris-nek nem kellett ilyesfajta vallomást tennie. Van egy-két táncos, főként szamuráj, akiknek már meggyűlt a bajuk a törvénnyel, így nem nagyon bírják a "zsernyákokat". A srác nem nagyon szerette volna felfedni magát. Luke meg még néhány srác tudja a helyiek közül, hogy mi is ő, de őket nem zavarja.
- Igazad van - bólogatott Chris. eddig észre sem vette, hogy szinte kiabál, hogy Charlotte egyáltalán meghallja, amit beszél. Nagy zene, nagy tömeg. Általában szerette ilyennek a Házat, de így valóban nem lehet normálisan beszélgetni.
- Mire gondoltál? Nem igen ismerem a környéket - vallotta be, és letett egy 10 dollárost a pultra, amivel bőven kifizette az italt, így még borravalót is adott a pultosnak, majd várta Char ajánlatát.

- Van egy sétáló utca a közelben, ott biztos értjük egymást - szólaltam meg. Észrevettem, hogy hangosabban beszélek, történt már olyan, hogy egy napig bennragadtam a Klubban, és elment a hangom. Az nem volt túl jó, de nem akadályozta, hogy táncoljak tovább. Igaz nehezebb volt beszélnem, de így is tudtam beszélni, a tánccal. Én nem fizetem ki, mert én csak hónap végén szoktam az egészet kifizetni. Úgy sokkal egyszerűbb, Mivelhogy szinte minden szabadidőmet itt töltöm.
Elkezdtünk kifelé sétálni, minél távolodtunk annál jobban halkult a hang. Én kicsit előrébb voltam, hogy tudja merre kell menni. Nemsokára egy ajtóval álltunk szembe kinyitottam, majd elhagytuk a Barlangot.

//következőt írhatod a 'Kiépített sétáló utca' topikba//

Holnap, ami mába fordult, és egy ember, aki örömmel kelt fel ezen a napon amiatt: Christopher Harvelle. Vigyorogva vonult be az őrsre, és pár papírmunka elvégzése után a társával cseverészve pattant a kocsiba, hogy járják a várost körbe-körbe. Ám elérkezett az este, Vhris unkaidejének vége, amit igazán várt ebből a napból. Hazament, átöltözött: felvett egy tiszta fehér inget, farmert, és a Barlanghoz hajtott.
Beérve köszönt a haveroknak, rendelt egy italt, majd tekintetével Charlotte-ot kereste.

Beléptem ismét a barlangba, bár most nem próbára jöttem, mert ma az nem lesz. Most csak úgy lejöttem a klubba, úgy volt kedvem. Meg most az öcsémet, úgy is bevittem a suliba, majd sétálgattam az utcákon. Így kissé fájt is a lábam. Majd visszamentem öcsém iskolájába, és elvittem a gitár órájára. Már este volt, mikor beértem a klubba, odamentem a pulthoz, majd kértem valami erőset. Éppen odaadta a pultos az poharat, mikor észrevettem, hogy nem messze mellettem ül Chris.
- Szia! - köszöntem neki, majd odaültem mellé a poharammal.

Chris szája akaratlan is felfelé görbült, mikor meghallotta a kedvesen csilingelő szónoklatót, hiába volt az csupén egy szó: Szia! Az érkező lány felé fordult, és mosolyogva biccentett vissza.
- Szia! Na, tessék, itt vagyok - mutatott magára, mint aki nagyon büszke, hogy megtette ezt a lépést.
- Megint lealázod az egész klubbot fitogtatva a tánctudásod? - érdeklődött kedvesen, mégis talán kicsit csipkelődve is, majdivott egy kortyot az italából.

- Azt látom - mondtam mosolyogva, majd kérdésére így feleltem:
- Mmm. Most nem - mondtam neki, úgy mintha fáradtan, majd kifejtettem bővebben miért is nem táncolok.
- Körbejártam a fél várost, és már eléggé elfáradtam - szólaltam meg, majd ittam a poharamból ittam egy kortyot.
- Van egy öcsém, nem tudom, hogy meséltem-e már. Elvittem a szakkörére, és az nem a közelben van. Ráadásul most én is viszem haza - mondtam, ittam még egy kortyot az italamból, majd letettem.

Chris megértően mérte végig a lányt. Charlotte valóban fáradtnak tűnt, és ennyi tánc után a srác mégsem nézte volna ki belőle, hogy sima mezei gyaloglás képes kifárasztani.
- Az öcséd is itt van? És mégis miylen szakkör?- pillantott körbe Chris a helyiségben. Szívesen megismerte volna a lány kisöcccsét, biztos jófej, akár a nővére. Neki sosem volt testvére, bár Ariadne-ra úgy tekint, de az utóbbi időben sajnos az ő útjaik is elváltak, és csak az elmúlt pár hétben kezdett rendeződni a kapcsolatuk.
- Nekem csak unokatestvérem van, de vele te biztosan jól kijönnél. Imád táncolni - tette hozzá a már felnőtt nővé érett Ariadne-ra gondolva, és elmosolyodott, majd újra Charlotte-ra pillantott, választ várva még korábbi kérdéseire.

- Nem... most van a gitár óráján - válaszoltam kérdésére, mikor kijelentette az öcsém, hogy gitározni akar, vagy pár percig nagy szemekkel bámultam rá, mert szerintem a gitár az nyugodt zenei foglakozás, viszont a testvérem nem éppen nyugodt ember.
- Egy óra múlva vége lesz az órájának - mondtam neki, majd ismét ittam pár kortyot az italomból - Úgyhogy nem sokára el is indulhatok - fejeztem be megkezdett mondatomat.
- Oh, értem. Én sok emberrel szívesen találkozok - mondtam neki, hisz eddig minden ismerősöm nagyon kedves.

Lassan megérkeztem Holly-val az oldalamon a klubhoz. Mindenki szívesen fogadott, mosolyogva integettek nekem, páran még Holly-nak is bemutatkoztak. A táncparkettre mutatgatni kezdtem, így ismertetve embereket.
- Ők a kullancsok. Eszméletlen jól mozognak együtt - mondtam mosolyogva és a break-elők felé intettem. Próváltam Holly közelében maradni a nagy tömegben, nehogy elvesszen. Sokan zsúfolódnak itt össze, elvégre is a Kazok Barlangja király hely. A pult felé fodultam, és meg akartam kérdezni a velem jövő lánytól, hogy kér-e valamit inni, mikor megláttam az unokatesóm egy lánnyal bájologni ott. Elvigyorodtam, és Holly-t magammal húzva odamentem.
- Nocsak, Chris, ide szoktál? - kérdeztem nevetve, és nagy öleléssel fogadtam a srácot.

//Sorrend: Ariadne, Chris, Charlotte, Holly//