Klub

Gitár. Nem is rossz, gondolta Christopher. majd ha lesz bandája, még a végén beszáll ő is. Vagyis hát ez elég kétséges ugyanis a zenéhez kb. annyira nem ért, mint a tánchoz, így inkább csak hallgatja.
Éppen azt mondta Charlotte, hogy szívesen találkozik emberekkel, amikor Chris nyakába ugrott egy ismerős. Emlegetett szamár, nézett végig a térdzoknihoz térdnadrágot viselő lányon, és elmosolyodott.
- Hát meglehet - felelt Ariadne-nak, és az őt körülvevő hirtelen összegyűlt lányseregre meredt.
- Ő itt Charlotte - mutatta be a táncoslányt, majd az ismeretlenre pislogott, aki úgy tűnt, hogy Ariadne hozott magával. Szegény lány, hogy bírja ki az ő bohókás unokatestvérét?

Két ismeretlen lány jött oda hozzánk. A barna, egyenes hajú lány Chris-hez ment és megöltelte. A másik lány, akinek szőkés haja van ott állt a lány mellett.
- Sziasztok! - köszöntem az ismeretleneknek egy mosoly kíséretével. Talán a barna hajú lány lehetett Ariadne, akiről beszélt. Nem tudom... Nagyon kedvesnek tűntek mindketten, ráadásul sportos testalkatúnak is látszottak. Levettem a táskámat, majd odaadtam a pultosnak, akiben már megbízom.
- Kértek valamit inni? Kifizetem, ha akarjátok... - mondtam, bár nem mindig szokták elfogadni, de meg is értem.

Holly Ariadne után ment mindvégig, bár néha egy kicsit nehéz volt nem elveszni a tömegben. A klubbot eddig nem ismerte, de az biztos, hogy ezen túl nem megy el mellette csak úgy. A környéket be tudta lőni, hogy hol van, de ezen a helyen még soha nem volt. Nem is csoda, hisz neki nem sok táncos barátja volt eddig, de ez lehet, hogy meg fog változni. A lány megmutatta a kullancsokat, majd a pultnál levő embereket is. Ő is köszönt a többieknek, majd bemutatkozott.
- Sziasztok! – köszönt rájuk nagy mosollyal, hisz tudta, hogyha Ariadne ilyen jól táncol, akkor az ismerőseit is megfertőzhette ezzel – Én Holly Gomez vagyok. Köszönöm, én nem kérek semmit –Charlotte kérdésére felelt így felelt. Tényleg így volt, hisz amielőtt idejött már teljesen megvacsorázott.

Az idegen lányra pillantottam, aki nagyon kedvesnek tűnt, és mintha már többször is láttam volna a Barlangban, de ki tudja?
- Szia! Én lennék Ariadne. Chris az őrült unokatesóm - köszöntem neki elmosolyodva, hiszen mi még nem ismerjük egymást, majd oldalra sandítottam Christopher-re.
- Én egy lime-shake-t, de törzsvendégként én fizetem - szögeztem le a lány ajánlatára, majd intettem is a pultosnak, aki már készítette is az incsi-fincsi italomat.
- Holly-val jöttünk táncolni - jegyeztem meg, mint egy témát felvetve, és remélve, hogy ezzel nem dobom szegény Holly-t a farkasok elé.
- Charlotte te Kalóz vagy? - kérdeztem, s ez igazából bunkó kérdés lenne, de a mi körüreinkben ez inkább elismerés. Közben megkaptam a hűsítő italom, és mosolyogva átvettem. Nagyszerű este lesz a mai! Zene, tánc, haverok... mi kell még?

Chris végigfutatta a tekintetét a különböző stílusú lányokon. Egyértelműen a legőrültebbnek és bohókásabbnak Ariadne tűnt, Charlotte mérsékelt volt, de ő is felszabadult, Holly viszont első ránézésre zárkózottnak tűnt. Ki tudja, hogy mit rejt ez a szolid külső?
- Char is kalóz - felelt a srác megelőzve a kérdézett lányt, mint egy büszkén arra, hogy neki ilyen ismerősei vannak, majd hirtelen elszégyelte magát, hiszen a társaságból ő az egyedüli, aki béna a táncolásban. Ez gáz. Na de mindegy, a lányokat azért szívesen megnézi.
- Na, mégsem táncolsz? - fordult újra Charlotte felé, mert kíváncsi volt, hogy Ariadne-hoz képest hogy táncol, de persze Holly tudása is érdekelte.

Éppen válaszoltam volna Ariadne kérdésére, de Chris megelőzött. De nem bántam, hisz úgy is megtudta volna így vagy úgy. Minek is titkoljam... Holly és Ariadne is táncol, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszak nem lehetnek.
- Hát nem tudom, akarjátok? - kérdeztem a lányokat, hisz ők akarnának táncolni. Így most azt akarom, hogy ők döntsék el: akarják-e, hogy táncoljak velük.
- Csak a te kedvedért most nem biztos - mondtam utána neki, többiek nem biztos, hogy hallottak valamit. De nem is bánom.

Holly eddig nem ismerte a Kalózok Barlangját, így onnan táncosokat sem, de most már Charlotte-t is tudja, hogy ide jár táncolni. A következő kérdésen kicsit csodálkozott. Hogy ő ennyi ember előtt táncoljon? Azt sosem kívánta volna, mert ő elég szégyenlős ilyennél. Nem akarta megbántani a többieket, de ezt a választ adta:
- Hát, nem is tudom. Én inkább csak nézlek titeket, és nem táncolok - mondta egy kicsit erőltetettt mosolyollyal az arcán. Tényleg számára ez tűnt a legjobb ötletnek. Méga, ha Ariadne a barátnője, még akkor sem merne előtte teljesen felszabadultan táncolni, úgy hogy jól érzi magát közben.

Charlotte kalóz. Ez nem lepett meg, hiszen olyan volt az alkata, és egyre inkább rémlett, hogy láttam már táncolni a csapattal itt a klubban.
- Én szívesen "megmérkőznék" veled - mondtam nevetve Charlotte-nak, és nagy macskakörmöket rajzoltam a levegőbe a megmérkőzni szónál. Nem gondoltam komolyan, a lényeg az volt, hogy szívesen táncoltam volna vele, hiszen ha Kalóz akkor egyben nagyon jó táncos is, és akkor tudok tőle tanulni. Nekem pedig ez a fontos, és nem az, hogy győzök egy "csatában" vagy veszítek. Na jó, néha megesik, hogy túl komolyan veszem a dolgokat, de szerencsére mérsékelt személy révén meg tudom különböztetni az életre menő harcokat a tréningektől. A tánc amúgy sem harc, hanem egy olyan lételem, ami révén elkerülhetjük a harcot, miközben magunk lelkünk harcosává válunk.
- Hé, hé, Holly! Táncolni jöttünk! - mosolyogtam bátorítóan a lányra.
- Ne félj, a barátaid vagyunk, csak jól érezzük magunkat! - mondtam, és erősítésként pillantottam Chris-re, hoyg mondjon már ő is valamit!

Chris megcsóválta a fejét, mikor Charlotte azzal jött, hogy nem is biztos, hogy táncol. Miért ne táncolna? Oké, hogy fáradt, de ez még nem elég indok, hiszen látszik rajta, hogy szinte ez élteti! Viszont Holly-t nem ismerte, viszotn ez mégis csak egy táncos klub, a szerénység és félénkség még nem indok arra, hogy valaki csak a sarokban megjuhászodva nézze mit művel a táncparketten a másik kettő.
- Gyerünk, Holly! Nálam nem lehetsz rosszabb! - mondta végül mosolyogva Ariadne unszolására, és kedves mosoylt ejtett a lány felé. Nem igazán tudott mást mondani, a lényeg: látni akarta a három lányt táncolni, elvégre is melyik pasi ne élvezne egy ilyen helyzetet?
- Csak bátran - tette hozzá, és ivott egy kicsit az italából.

- Holly! Gyerünk! Most nincsenek itt az ellenségek... - mondtam nyugtatóan, az itteniek meg nem nevetnék ki őket.
- De nézni azt tudsz - mondtam Chris-nek, majd mutattam a kezemmel, hogy jöjjenek utánam, majd jeleztem a népnek, hogy táncolni fogunk, már fütyültek is páran, erre mosolyogtam, majd odamentünk a táncparkett közepére. Elkezdtem táncolni, az emberek tudták, hogy először szaltózni fogok, és majd utána kezdek táncolni. Fájt a lában egy kicsit, így nem csináltam nagyon nehéz mutatványokat.

Holly idegesen lépkedett Charlotte után. Hirtelen nagyon dühös lett magára, amiért engedte, hogy iderángassák táncolni. Nem szeret nagy közönség előtt sem mozogni, nemhogy ekkora. A klubban jó sokan tanyáztak táncosok is és egyéb emberek, akik csak úgy itt vannak. Idegennek érezte magát a sok ismeretlen arc láttán. Így kissé az elnyomás érzése is tudatosult benne, és csak tovább lépkedett. Lépkedett, csak épp, hogy félénken, idegesen és izgatottan. Aztán hirtelen elindult a zene: Jennifer Lopez - On The Floor ft. Pitbull. Holly ismerte a dalt, és szerette is. Ezért gondolta úgy, hogy jó lesz a tánc, és hogy nem kell izgulnia. Az elején még kicsit nehézkesen, kellemetlenül táncolt, de a végére már egészen felszabadult lett. Jól érezte magát, teljesen feloldódva. Nem hitte volna, hogy a ma este ilyen jól sikerül. Egyáltalán azt sem hitte volna, hogy táncolni fognak. De mi mást lehet csinálni egy ilyen klubban? Csakis táncolni, táncolni, táncolni. Az egész helység őket nézte, és közben biztatóan tapsoltak a kis társaságnak. Így nem csak ők, hanem a közönség is jól érezte magát, mintha egy jó partin lennének. Bár ez a hangulat kicsit hasonlított hozzá.

Mosolyogva figyeltem, ahogyan a két lány elindul a táncparkett felé, és lettem az italomat a pultra, majd én is elindultam utánuk. Még egyszer visszanéztem Chris felé, és odasuttogtam neki, hogy ne bámulja túl feltűnően a többieket, de aztán csak legyintettem, és meghallva a zenét táncolni kezdtem. Egész ismerős szám volt, bár hirtelen nem jöttem rá honnan. Végül is mindegy. A ritmusa jó volt, és ez a fő. Láttam, ahogyan Charlotte egy szaltóval indít, mire én elismerően megtapsoltam. A zene ritmusára zötykölődve figyeltem, ahogyan Holly lassan feloldódik. Majd úgy döntöttem nem ártana befűteni a hangulatot. Egy gyors kézenátfordulás után pimasz mosollyal az arcomon karon ragadtam, majd a tánctérre vontam magammal Chris-t. Nehogy már kimaradjon a mókából. Legalább mi fogunk rajta nevetni egy kicsit. Úgy irányítottam unokabátyámat, hogy mi hárman lányok épp körülvettük, így nem tudott menekülni. Kíváncsi vagyok mit fog szólni ehhez a helyzethez.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Chris figyelmesen nézte, ahogyan a lányok a táncparkettre tipegnek, majd lassan belelendülnek a táncolásba. Ariadne-t ismerte már annyira, hogy előre megtudta állapítani moslyából: nem készül túl sok jóra, de inkább nem foglalkozott vele. Mindenesetre a lány nagyon jól mozgott, ahogyan Christoper azt már nagyon jól tudta. A bulikon amikre együtt mentek általában Ariadne mindenkit lealázott, de persze csak finoman, mert szeretett midnenkivel jóba lenni. Aztán ott volt Charlotte is, akit már látott előző nap mozogni, de még mindig lenyűgözte az energiája, még akkor is, ha most látta rajta, hogy visszafogta magát, teret hagyva a többi lánynak. Holly-n pedig már első találkozás után látszott, hogy nagyon jó táncos, de még jobb válhatna belőle, ha gyakrabban oldódna fel.
Chris kellemetlenül nevetett fel, mikor Ariadne váratlanul maguk közé ráncigálta, nem tudta mit mondon vagy tegyen. Lecövekelt a terem közepén.
- Csajok, ez nem vicces. Komolyan nem tudok táncolni! - állította, és idegesen forgatta afejét nehogy valamelyik haver meglátta, és kiröhögje. Persze élveznie kellene a helyzetet, hiszen itt van három bombázó, na de ez egy klub. Ahol az emberek táncolni szoktak. Az egyetlen gond, hogy ő nem tud! És nem is akar most...

Táncoltam és táncoltam, mint mindig. Tudtomra sohasem volt olyan alkalom, hogy nem táncoltam volna, mindig valami ok miatt a táncparkettnél mozogtam. Mint mindig élveztem a táncot, élveztem azt, ahogy a fények kissé irritálják a szememet, és élveztem azt, hogy nem csak sétálgatok - mint nemrégiben -, hanem táncolok, intenzívebben mozgok. Egyszerűen elmondhatatlan érzés, és egyszerűen 'király' táncot nem tanulni kell, hanem az ütemre abban a pillanatban kell végbe vinni. Akkor a legjobb. Nem akkor ha utánozzunk egy táncot, hanem az ütemre találunk ki valamit.
Holly az elején még félve táncolt, de a végére felszabadult. Nagyon jól táncol, rámosolyogtam rá közben. Örültem, hogy vesznek körül engem olyan emberek, akik értik a táncot. Ráadásul Ariadne is nagyon jól táncol, főleg az a kézenátfordulás... az nagyon jó volt. Tapsoltam neki én is, majd folytattam a táncot. Megfordultam és észrevettem Chris-t előttem, Ariadne berángatta. Egyszerűen csak látni kellett az arcát, alig bírtam ki röhögés nélkül, de azért sikerült nem elnevetnem magamat. Azt azért nem tehetem, nem lehet mindenki jó táncos. Kisegítettem egy kicsit Chris-t - ha ez neki is az. Megfogtam a két kezét, köröket rajzoltam vele, pörögtem. Ez egy kicsit társastáncosnak tűnt, de nem érdekelt, engem már ismernek, csak nem röhögnek ki. Megfogtam Chris vállát az egyik kezemmel, a másikkal pedig egy idegen ember válltá fogtam meg, majd a levegőbe tettem egy forgást. Csak, hogy egy kicsit tegyek még rá.
- Annyira nem vagy égő - nevetettem, de azért egy kis igazság volt benne. Legalább egy kicsit lötyöghet, az azért már annyira nem gáz.
- Jól van, gyere! Kimentlek - fogtam meg a kezét, még odakiálltottam a lányoknak, hogy még táncolhatnak, majd "kimentettem" a tömegből, és visszamentünk oda, ahol voltunk nemrég, a pulthoz.
- Most ezt megköszöntheted - mosolyogtam rá, viccesen mondtam neki. Jó mókát csinált Ariadne.

Holly csak nézte az őt körülvevő remek táncosokat. Be kellett vallania, hogy Charlotte táncol itt a legjobban. Mint ez nemrégiben kiderült, a lány kalóz volt. És nem mellesleg Ariadne felhozta, hogy itt Nem York-ban sok lehetőség van a táncra, és ezzel még a Kalózok csapatára is utalni szeretett volna. Így nem volt nehéz megérteni, hogy a két lány mozog a legjobban, mivel Holly-ban még mindig volt mutatnia való a tánctudását illetően. Barátnője felrángatta Chris-et is, aki kellemetlenül táncolt a színpadon, de ebből Char mentette ki. Mosolyogva figyelte az eseményeket, majd ez a dal is lepörgött. A következő szám egy igazi parti szám volt. Nem is lehetett volna más, mint Enrique Iglesias feat. Pitbull - I like it! A lány ezt is szerette, s így sikerült megállapítania, hogy itt a klubban nagyon jó a zeneválasztás. Másodszorra már teljesen felszabadultan táncolt Ariadne társasága mellett. A helységben mindenki tapsoltak a különböző, jó mozdulatok miatt, és ennek ő is nagyon örült, hisz régen érezte ilyen jól magát.

Mosolyogva figyeltem Chris reakcióit. Az elképedés, az elszörnyülködés... ezek voltak az első leolvasható jelek arcáról, aztán, mikor Charlotte átvette az irányítást a táncban, és bevonta őt is, mintha feloldódott volna. Chris-t mióta csak ismerem nem azért jár a bulikba, hogy táncoljon, de talán - csak nagyon erősen kételkedő jelzővel merem mondani; ismétlem: talán - egyszer annak is eljöhet az ideje, hogy azért. Rajtunk kívül rengeteg kalóz illetve más táncos ropta a táncparketten, de azt hiszem, Charlotte akciói miatt ránk terelődött a legtöbb figyelem. Ezt persze még élveztem volna, de a lány úgy döntött, hogy kiszabadítja Chris-t, és ők ketten levonultak a tánctérről. Így maradtunk ketten Holly-val, aki már úgy tűnt, hogy teljesen feloldódott, és egyre többet mert mutatni tánctudásából. Mindenképpen jól mozog, állapítottam meg, de valahogyan ezt az első pillanattl fogva tudtam, a táncosok jelenlétét egy bizonyos hatodik érzékemmel mindig is megéreztem.
Hamarosan új szám indult: I like it! Enrique Iglesias-tól. Megmosolyogtatott a szám igaza, és úgy gondoltam, Holly eléggé otthon érzi magát már ahhoz, hogy magára hagyjam, így a közelében egy ismerős sráccal keztem együtt mozogni a dal ritmusára. A szemem sarkából közben láttam, hogy Luke is feltűnt a helyszínen. Tudtam mit jelenthet ez: vagy talált egy jó táncost a beépített kameráival, vagy itt kémkedik valaki a Szamurájoktól, netalántán az egész csapattal a háta mögött meg akarják mutatni, mit tudnak a Kalózok.
- Ügyes vagy! - mentem vissza Holly-hoz egy kis idő múlva, majd mivel mindketten zihálva vettük a levegőt, azt ajánlottam: - Pihenjünk egy kicsit! - intettem a bárpult felé, és vártam, hogy Holly szeretne-e menni, mert ha nem akkor én is szívesen maradok még a parketten.

Chris csak a fejét fogta, és nem tudta mit csináljon, mikor odakerült a táncparkett közepére, és mindenki azt nézte, hogy miért nem csinál semmit. Segítségére szerencsére Charlotte sietett, aki a mozdulatlan srácot is feltudta használni jól kinéző táncmozdulatokhoz, ami miatt Christopher kezdte úgy érezni, hogy akkor nem is akkor hűhó ez az egész, talán ő is megtudná csinálni, de inkább nem akarta égetni magát, erzért hálásan rámosolyodott Char-ra, mikor a lány elkezdte kihúzni a tömegből, és végül ugyanott kötöttek ki, mint kezdetben: a bárpultnál. Kissé még zavarban elnevette magát, mikor Charlotte azzal jött, hogy ezt most megköszönheti.
- Nos, italra meghívnom fölösleges, mivel itt te vagy otthon - vette számba a lehetőségeit az egyik keze ujjain számolva hányadiknál jár:
- Egyetlen jó klubbot sem ismerek ezen kívül, szóval nem tudlak elvinni... De mondjuk, mit szólnál egy szörf-leckéhez? - kérdezte mosolyogva. Ha már a lány megmutatta miben jó, legalább ő is mutathatna valamit. A szörf az megy neki, szereti is csinálja, csak hát így ősz derekán nem a legjobb ötlet.
- Persze nem most rögtön, tél közepén gondoltam - tette hozzá nevetve, hogy ne értse félre a lány, majd arra gondolt, hogy milyen messze van a nyár, amikor ki lehet menni. Most kellene csinálni valamit.
- Meghívhatlak mondjuka szomszédos olasz étterembe? - érdeklődött inkább, és csak remélte, hoyg hangját nem nyomta el a fülsüketítő zene, mert nem akart mégegyzser rákérdezni.

Chris, amit mondott az eléggé igaz volt, hisz a klub nélkül nem is az az ember lennék, aki most vagyok. Majd hallgattam Chris-t tovább, de nem tudtam, hogy miért mondja ezeket, ezért kiványcsian hallgattam. A második állítása is igaz volt, mert én is csak pár várossal arébb ismerek eléggé jó klubbokat, de persze ezt a klubbot nem előzheti meg semmi se. Szörf-lecke? Ez aztán nagyon váratlanul ért, erre így feleltem:
- Huh... ez kissé furcsa kérdés, de ha már te táncoltál, akkor én megtanulnék szívesen szörfözni - mosolyogtam rá. Őszintén nem tudom elképzelni magamat szörfözni, de próba szerencse.
Következő kijelentésén nevettem én is. Mondjuk gondoltam, hogy nem most, de azért még is jól esett.
- Öhm... igen - mondtam neki kicsit meglepően. Meglepődtem ezen a kérdésén is. Lehet, hogy most nekem van olyen 'lepődős kedvem'. Igaz alig hallottam, de sikerült megértenem, amit modott.

Holly csak táncolt, táncolt. Teljesen felszabadult lett, és már nem is értette, hogy az elején miért félt annyira? Talán, mert eddig még életében nem táncolt ekkora tömeg előtt. Vagy csak amiatt, mert kicsit szégyenlős a tánc terén. Mindkettő jó magyarázat, de ennek az okát még maga a lány sem tudta megmagyarázni. Egyszerűen abban a pillanatban így állt hozzá a dologhoz, és emiatt mozgott úgy. Előfordul néha ilyen az emberrel.
Eközben jó műsort tartott a táncparketten Holly Ariadne-val. Vagy inkább Ariadne Holly-val, hisz utóbbi rosszabb táncosnak találta magát a barátnőjénél. De mégis így is próbált mindent beleadni, de nem azért, hogy bebizonyítsa, hogy ő a jobb táncos. A táncolás végére már ő is elfáradt.
- Köszönöm. És jó ötlet. Kéne egy kis pihenés - mondta, hisz tényleg egy szusszanásnyi szünetet kéne tartani a táncok között. Leült, majd így szólt Ariadne-hoz:
- Itt nagyon jók a zenék. Jó a ritmus, az előadó, és persze jól lehet táncolni rá - vallotta be, amit gondolt.

Miután Holly-val visszamentünk a bárpulthoz, visszavettem magamhoz az italomat, és egy hatalmasat kortyoltam a jéggel dúsított koktélból, hogy így lehűtsem a tánctól felforrósodott testemet. Mindig ilyen hatással van rám: úgy felmegy bennem az adrenalin, hogy a testhőmérsékletem vészes magasságokba emelkedik. Már-már lázasnak nevezhető forróság önti el ilyenkor a testemet, de ha ez betegség, akkor ebben akár meg is halnék, mert olyan kellemes a melegsége, és a tudat, hogy azt csinálhatok, amit szeretnék, mert a tánc megadja a létszabadságot, egyszerűen felszabadító.
- Valóban. A DJ remekül keveri a zenéket - fejeztem ki egyetértésemet Holly-val, aki a klub zenéjéről mondott véleményt. Tekintetem akaratlan is arra a helyre emeltem, ahol egy fiatal srác pörgős kézzel váltja egyre jobbra a lemezeket.
- Meddig tart a szüneted? - érdeklődtem, mikor visszafordultam Holly felé. Kellemes ez a z este vele, kár lenne, ha hamar elmenne innen. New York-nak ezt a felét így minden bizonnyal ő is megszerette.
- Ha van kedved holnap is eljöhetünk... Vagy benézhetünk valamelyik délelőtt az ismerőseimhez, mikor nincs ekkora tömeg - ajánlotta fellelkesedve, és nevetett a gondolatra, hogy Holly-t bemutathatná a drága Santiago-ikreknek.

Christopher megörült, mikor Charlotte azt mondta, hogy benne lenne a szörf-leckékben. Így komolyabban belegondolva, több szempontból is előnyös lenne megtanítani a lányt erre a vízi sportra. Először is természetesen azért, mert addig is vele lehet, és be kell vallani, hogy a lány nagyon jó társaság, így legalább addig sem unatkozna. Aztán persze azért ő is férfiból van, így végigfuttatta azt a lehetőséget, hogy Char-t egy szál bikiniben láthatja a tengerparton az óceán kellemesen hűvös vízében megmártózni, miközben ő az első leckéhez tartozó utasításokat adja ki. A lány második kérdésére adott válasza zökkentette ki ebből a gondolatmenetből, és "visszaszállt" a földre, ahol időközben Ariadne és Holly visszatelepedtek melléjük a táncparkettről a bárpulthoz.
- Az jó - mosolyodott el, és megpróbált fellelni magában egy kis macsós ént, elvégre is Charlotte nem egy ügyefogyott férfit akart megismerni. Meg amúgy is, ő nem olyan, eleve a munkája megköveteli a dolog ellentétét. De persze a lány nem is tudja, hogy mi a foglalkozása. Nem is baj, talán akkor nem tudna ilyen felszabadult lenni mellette.
- Mondjuk holnap este? 8-ra érted mennék - ajánlotta fel kedvesen elmosolyodva. Végül is tudja, hol lakik a lány. Akkor meg miért ne ajánlana fel neki egy fuvart? Meg egyébként is ez így szokás, a férfi megnyerjen a lányért! Kíváncsian várta Charlotte válaszát, és remélte, hogy nem zavarta meg ezzel a sietséggel.

A lányok közben visszajöttek. Látszott rajtuk, hogy élvezték, és hogy jól elfáradtak. A tánc az már csak ilyen.
Felajánlotta a holnap 8 órát. Akkor nincs semmi tervezett progjamja. Csak a klub lett volna, de ha már meghívott, akkor illik elmenni vele. ELvégre itt már nagyon sokszor volatm, ismerem a klub minden porcikáját.
- Oké. Megfelel - szólaltam meg egy idő után, majd ittam még egy kortyot az italomból.Egy ideig gondolkoztam, hogy tudja-e, hogy hol lakom, de aztán eszembe jutott, hogy amellett sétáltunk el.

Holly is egyetértett abban, hogy itt nagyon jók a zenék. Ez egy táncklub, de mégis olyan parti hangulatú minden. Táncolnak, buliznak és jól érzik magukat a fiatalok. Ennél jobb hely nem nagyon van, pedig azért számos ilyen szórakozást kínáló épületet építettek. Egyszerűen ez úgy volt jó ahogy. Nem kellett semmit változtatnia rajta, hisz ez a klub maga fantasztikus. Holly még életében nem érezte ilyen jól magát, mint az elmúlt pár percben. Csak táncolt és táncolt, a lába meg sem állt és egyszerűen vidám, boldog volt. Ezután már a pultnál végighallgatta, amit Ariadne mond. A lány társasága is nagyon jó szórakozást nyújtott neki. Hogy a szünete meddig is tart? Hirtelen nem tudta megmondani, de aztán eszébe jutott, és rögtön megosztotta barátnőjével.
- Még 5 nap van a szünetemből. Aztán megyünk haza, és még két nap van a suliig. Nem értem, hogy pont miért így, de ez van - felelte, majd a következő kérdésre is választ adott - És örülnék neki, ha még bemutatnál pár embernek. annyi nem ismerem jól az itteni embereket- mondta a lánynak mosolyogva.

Mosolyogva bólogatva hallgattan, amit Holly felelt kérdésemre.
- Az jó - sóhajtottam, mikor azt mondta, hogy még 5 napját tölti itt a szünetből. Ahhoz képest, hogy nekem még nincs is szünetem! Még két vizsgám van hátra az egyetemen, de bízom annyira magamban, és afogalmazóképességemben, hogy különféle megerőltető tanulás nélkül is átmegyek a stílus- és esszé-vizsgán. Legtöbben ettől a kettőtől szoktak félni, de én szeretem ezeket, és mindig is jól mentek, szóval különösebbben nem tartott attól, hogy problémám lenne vele. Ezért is van az, hogy képes vagyok ilyen röbid idővel a vizsgáim előtt egy szórakozóklubban táncolni ahelyett, hogy otthon görnyednék a könyveim felett. Szerintem a stílust nem lehet tanulni, azt érezni kell, és én a tánc által mindig is ráéreztem.
- Oké. Holnap kettőtől vannak estig óráim, úgyhogy ha neked megfelel délelőtt találkozhatnánk a Central Parkban... Hány óra felelne meg neked? - érdeklődtem kedvesen, és iszogattam még egy keveset a koktélomból.

- Nagyszerű - nevette el magát Chris a megkönnyebbüléstől, és ő iss ivott az italából, miközben hallotta, hogy mellette Ariadne és Holly miről beszélgetnek. Örült, hogy ebbe a társaságba keveredett, hiszen jól érezte magát a lányokkal. Ez az este olyannak tűnt, amit nem igazán fog elfelejteni a közeljövőben, és nem is akarta, hiszen a bódító és zsibbasztó nyugalom és életöröm járt át mindent annak ellenére, hogy a világias klub csak úgy pörgött, mint minden jól menő este.
- Mikorra kell hazaérned? Mert ha 10-re vagy korábbra, akkor nem tervezek programot... - jegyezte meg a férfi, és halványan Charlotte-ra mosolyodott. Szerette volna meglepni a lányt, mutatni valamit, de arra csak akkor kerülhet sor, ha belefér az időkeretbe. Char nem tűnt annak a fajtának, akit nagyon korlátozni lehetne, így nem igazán félt attól, hogy esetleg csalódnia kell, de a biztonság kedvéért úgy gondolta, hogy rákérdez a dologra, nehogy meglepetésként érje a tény másnap.