Holly és családja otthona

Lassan sétálgatott az utcákon Holly és Ariadne. A lány tényleg nagyon jól érezte magát, és nem hitte volna, hogy a végére ennyire felszabadult lesz. Végül is nem úgy indult, hogy majd ő lesz a táncolók középpontjában, hanem amiatt, hogy egy jót beszélgessen barátnőjével. Viszont, így is nagyon jól szórakozott, és emellett teljes mértékben tudtak csevegni is. Ez a hosszú idő is olyan rövidnek tűnt, hisz el tudták magukat foglalni. Ő úgy érezte, hogy ez volt élete legjobb estéje. Olyan boldog volt, hogy szinte kiugrott a bőréből. Ilyen helyen még nem nagyon járt, hiszen általában a táncos épületeknél nem szokott járni. Kivéve, hogyha ott nem balettot oktatnak. A következő kérdésen pedig elkezdett gondolkodni. Pontos időt nem tud mondani.
- Nem tudom, hogy hány éves lehettem, de biztos, hogy olyan 10 körüli - felelte mosolyogva, majd tovább mentek a kivilágított utcákon.

Nem tudtam, hogy Holly nagymamája milyen messze lakik a klubtól, de mivel elég jól ismertem New York-ot nem féltem attól, hogy esetleg nem találok el onnan Brad bácsi lakásába, így magabiztos léptekkel követtem a lányt a színes, neonfényű, széles és még ilyen későn is hangon nagyvárosi utcákon. Elég jó este volt, és bár amúgy is eljött volna, úgy gondolta, hogy úgy Holly-val és Chris új ismeretségével, Charlotte-tal nem találkozott volna. Valószínűleg a Santiago-ikrekkel töltöttel volna az idejét, és bár úgy is jól szórakozott volna, így ez az estéje nagyin-nagyon jó volt, hiszen megismert és megkedvelt egy igazán aranyos lányt.
- Az jó - bólogottam a válaszára mosolyogva, miközben befordultunk egy sarkon - Én nagyon későn kezdtem el, vagyis legalább is hozzád képest. Alig 3-4 éve - vallottam be, és vállat vontam. A kezdet nehéz volt, de mára már elég jó vagyok, így nem bánom, hogy olyan váratlanul kellett megismerkednem a tánccal.
- Milyen messze lakik innen a nagymamád? - érdeklődtem kedvesen.