Ebédlő

A próba után nagyon megéheztem így elmentem valamit keresni.
Találta egy zacskó chipset. Kinyitottam és elkezdtem enni. Nem szerettem chipset enni, mert egyátalán nem egészséges. De ha az ember nagyon éhes, nem tud ellenállni semminek.
Közben leültem ez egyik székre. Megláttam egy magazint és elkezdtem lapozgatni.
Miközben olvastam arra gondoltam, hogy de jó lenne ha valaki jönne.Úgy beszélgettem volna valakivel.
Nem volt semmi dolgom és szerettem beszélgetni, mint általában minden lány.

Próba után még beszélgettem egy másik kalózzal. Majd úgy döntöttem, hogy elmegyek enni egyet a kalózok ebédlőjébe, hisz ott mindig van valami. Odamentem és észrevettem Natalie-t. Köszöntem neki, majd leültem mellé. Elvettem én egy cola-t az asztalról, valamennyivel csillapította éhségemet, hiába csak ittam.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle, miután lenyomtam pár kortyot a torkomon.
- Amúgy jó étvágyat! - mondtam neki a Chips-re mutatva.

-Szia! Köszi jól vagyok. Jó volt az edzés, csak elfáradtam egy kicsit, mert este nem nagyon tudtam aludni.
Magkínáltam a chipsből. Csak ültünk ott, és beszélgettünk. Szó esett a táncversenyről.
-Te nem gondolkoztál azon, hogy mi lesz ha megöregszel és már nem leszel olyan jó a táncban mint most? Én már nagyon sokat gondolok erre. Nem tudom mit fogok kezdeni magammal, ha tolószékbe kerülök estetleg. Talán megtanulok pár mozdulatot a székkel és én leszek az első mami aki tolószékben nyomja. - ezen nevettünk és tényleg milyen jó lenne ezt megvalósítani, de minnél később anáál jobb.

Vettem a chips-ből, de csak azért mert felkínált. Kü,lönben nem vettem volna, az udvariatlanság lett volna.
Majd következő kijelentésén nagyon jó nevettünk. Jól esett. Bár Natalie-t nem bírtam volna elképzelni öregnek, aki ráadásul tolókocsiban ül
- Még nem... de azon igen, hogy továbbadom a gyerekeimnek tánctudásomat, azt akarom,hogy ők is élvezzék - mondtam neki. Azt nem hinném, hogy öreg koromban bírnék ugrálni, ezért amikor még bírom, akkor tanítani fogom a gyerekeimet táncolni. Szeretném őket látni boldogan táncolni, persze ha lesz egyáltalán gyerekem.
- Te akarsz gyerekeket? - kérdeztem tőle, ha már itt lyukadtam ki.

-Perszem, hogy szeretnék. Igazából én csak attól félek, hogy nem leszek jó anya. A tánctudásomat én is tovább adnám. Kell egy nagyon jó apajelölt és jöhetnek. -ezen mind a ketten mosolyogtunk.
Mi van ha nem akar gyereket az akivel járok? Mivan ha ő csak velem akar lenni?
Ez a dolog nagyon feltüzelt most.

- Én is attól tartok. Talán még nem készültem fel rá - mosolyogtam rá.
Nem akarom fölhozni a témát, de mostanában Luke-nak nagyon máshol jár az esze. Talán egy szép hölgyön, aki itt ül előttem. én ezt nem akartam szóba hozni. És nem is fogom, mert ez csak kettejükre tartozik. Rám nem, egyáltalán nem. De ez csak az én véleményem.
Jöhetnek.. többesszámmal beszélt, ez azt jelenti, hogy ő több gyereket akr. Mondjuk nekem is jól jönne két kis csemete. Persze várok egy 5 évet minimum.

Tudtam mire gondol az apajelöltnél: Luke-ra. Ha csak rajtam múlna ő lenne az. Nagyon rendes srác és mellékesen írtó helyes is. Nem tudom mit érez velem kapcsolatban, de ha lesz alkalmam ki fogom deríteni.
-Amúgy neked most van valakid? - kérdeztem tőle, nem akartam tolakodó lenni, csak szerettem volna egy témát felhozni amiről lehet beszélni, és amúgy meg érdkelet, hogy mi van vele. Igaz, hogy egy helyen táncolunk és jóban is vagyunk, de sok mindent nem tudunk még egymásról.

Majd hirtelen megkérdezett tőlem valamit, ami miatt dobbant nagyot a szívem.
- Nincs... jóba vagyok sokakkal, de mindegyikre csak barátként nézek - mondtam őszintén. bárcsak hazudtam volna. Bár csak igaz lenne az, hogy van. És csak mondtam volna, hogy nincs. De sajnos ez az igazság. Majd eljön mindennek az ideje, nem siettetem.
- Na, és te? - kérdeztem tőle. ha már ő megmerte kérdezni tőle, akkor már én is megmerem. Megint ittam pár kortyot a flakonból, majd ránéztem Natalie-ra.

-Még szingli vagyok, de a sok próba mellett nem is lenne időm pasizni. Talán valakivel összejön a csapatból. Elmondom neked,hogy van valaki akire tudnék úgy gondolni, de szerintem ő nem érez úgy irántam mint én. Majd lesz, ahogy alakul.
Az a valaki Luke volt, nagyon is tetszett, de nem hiszem, hogy lehetne valami komoly is köztünk, szerintem a srácnak én csak egy jó barát vagyok és ennyi. Legalábbis nem vettem észre, hogy máshogy érezne, nem mintha nagyon figyelném.
Nem akartam megnevezni a személyt, mert Charlotte jóban van vele, és tudom, hogy nem mondaná el neki, de véletlenül kicsúszhat és nem akarom, hogy bárki is megtudja.

- Értem - bólogattam, majd ránéztem az órámra, hamar telik az idő. Főleg itt a barlangba.
- Bocsi, most mennem kell - néztem rá bocsánatkérően.
- Szia! - köszöntem el tőle, fölvettem a táskámat, majd el is indultam kifelé. Nem akartam elrohanni, de az idő véges, sajnos. És hát nem akarom lekésni a nuszomat. Az nem lenne túl jó. Ráadásul a következő nem mostanában jön. Sikerült a buszomat épp elérnem...

-Szia! - köszöntem el Charlotte-től.
Kiment én meg ott maradtam egyedül, úgy gondoltam, hogy jó lenne nekem is elindulni haza.
Felvettem a pulcsim és elindultam.