Gumifal

A kemény, de hangulatos próba után néhány klubtag a gumifalhoz ment egy kis pihentető edzésként. Kensi is közöttük volt, és örömmel lépett a gumifalhoz. Először kicsit bemelegített, mivel itt teljesen más a „talaj”, aztán pedig jött az első mutatvány. A gumifal oldaláról egy hátra szaltót végzett el, majd az érkezés után ugyanezt elismételte csak már a puha gumikon. Aztán lelkesen és játékosan beleugrott oda, ahol a kis, négyzet alakú gumiszivacsok találhatók. Itt úgy érezte magát, mintha újra gyerek lenne. A New York University-n eltöltött tanítási órák után jó volt nem gondolni a mindennapi pörgésre, csak egyszerűen kikapcsolnia magát, amihez a legjobb utat a táncban lelte meg. Miután kikászálódott erről a kis részlegről egy jó mozdulaton kezdte törni a fejét. Mi lehet jobb egy sima szaltónál? Hát egy dupla. Rövid eszmefuttatása után ezt is elvégezte, és mindenki tapsviharral díjazta a produkciót. Ez jól esett neki, de rögtön tovább is mozgott. Egyszerűen, ha táncról volt szó, akkor a megállíthatatlan jelző illet rá. Ebből állt az élete, hisz ezt szerette a leges-legjobban űzni. Azt lehet mondani, hogy ez határozta meg az életét. Táncos szeretne lenni, de családja szerette volna, ha valami normális állása is lenne, így ment el kertépítő mérnöknek. Nem bánja, hogy erre a döntésre jutott, sőt mostanra már kifejezetten örül is neki.

A mai edzés után irány a gumifal. A kedvenc helyem az egész klubban. Imádtam oda járni.
Most épp egy lány volt a "színpadon" én elképedve néztem a mozdulatait. Elképezstő mikore képesek egyesek. Nagyon ügyesen mozgott a puha talajon. Egyre jobb és több szíltókat csinált. Magláttam az arcát. Rögötn tudtm ki az. Gondolhattam volna, hogy Kensi trükközik itt, hisz szerintem ő itt az egyik legjobb táncos. Nagyon szeretem és egész jól kijövünk egymással.
Néztem a lányt és a fal mellé gyűlt kisebb tömeggel együtt felvettem a taps ütemét.

Egy kézen átfordulás, majd egy kéz nélküli cigánykerék. Kensi-nek ez volt a következő mozdulata ritmussal megfűszerezve. A többiek pedig csak tapsoltak, és ez jól esett neki, hisz ilyen remek táncosok ismerik el a tánctudását. Szeretett ebben a csapatban lenni, olyan volt, mintha a második családja lenne. Jól érezte magát, és sosem tudta volna azt mondani a próbákra, hogy munka. Ez csak a hobbija maradt így is-úgyis. Most már át akarta adni másnak a színpadot, de lőtte jött a csúcspont. Egy hirtelen mozdulattal spárgázott, majd rögtön fel is állt, és egy táncsort csinált utána. Ez utóbbi egy hátra kézen átfordulásból, egy előre szaltóból és egy kéz nélküli cigánykerékből állt. Szóval így összegezte a mai produkcióját.
- Na, ki lesz a következő? – kérdezte, majd lement a gumifalról, és felvette a cipőjét.

Bemutatta az utolsó trükkös és nagyon ügyes mozdulatokat és leszáll a gumiról. Most nem volt erőm oda felmenni és szaltókat vágni, inkább csak néztem a bemutatót.
Odamentem a Kensihez és nagy elismeréssel néztem rá. Nagyon jól csinálta amit csinált és egyszerre még biztos nem tudtam volna megcsinálni azt amit ő.
- Szia! Elképesztő vagy, csak így tovább. - pár dícsérő szó és a tömeg megint tapsviharba kezd. Immáron egy fiatal srác mozog otthonosan a gumifal puha talaján.

A lány fáradtan vette fel a cipőjét. Jó hangulatán még a próba öröme lendített egy jó nagyot. Az egyetemen is minden rendben volt, mellesleg a tánccal is jól halad. A mai napját sikeresnek találta, hisz a legfontosabb, hogy teljesen boldog. Pedig a sok tanulás miatt nem mindig ilyen felhőtlen a hangulata, de megpróbál mindent megtenni, hogy az itteni ideje alatt legalább ezt el tudja felejteni. A táncban lelt meg mindent: a megnyugvást, a szeretet, a hitet, a kitartást és az erőt. Ami nélkül itt sem lehetne.
Gondolkodása közben jött felé egy lány. Natalie volt az, aki a Kalózok egyik remek táncosa.
- Szia! - köszönt ő is, majd folytatta a dicséret miatt - Köszönöm, de ennyi remek táncos között nem csoda. Hisz te is nagyon jól mozogsz - felelte, hisz ez teljes egészében így volt.