Central Park

Rózsaszín kalapom majdnem lerepült a fejemről egy kisebb hullám szél miatt. Gyorsan lekaptam magamról, és a táskámba tömtem egy adag tankönyv és szétszórt nyalókás papír meg pénztárca mellé. Így hajamat lengette finoman a szellő, és az egyik sarkon megláttam egy tucat összeverődött embert. Zene hangja is megütötte a fülem, valami ritmusos dal szólt. Közelebb sétáltam a tömeghez, és megláttam a kör közepében táncolókat. Nagyon jók voltak, minden mozdulatukból sugárzott az erő és a dinamika. Nem ismertem őket, pedig a Barlangban sok tehetséges táncossal találkozom. Őket még nem láttam. Elmosolyodtam, és amikor a táncverseny szabályai szerint az egyik srác kiesett, ledobtam a táskám magam mellé egy padra - kinek kellene egy egyetemista táskája? - és beugrottam a kör közepében. A másik srác, aki azt hitte, nem lesz több kihívója hitetlenkedve pillantott rám, mire én megajándékoztam egy szép hátra szaltóval. A körülöttem lévők tapsoltak, és pedig felvont szemöldökkel vártam a csávó következő lépését...

Holly a nagyszüleihez utazott az őszi szünetre. Ismét kiment a legközelebbi parkba, ami a Central Park volt. Elkezdte olvasni a legújabb könyvét. Belemélyedt Percy Jackson izgalmas és szórakoztató kalandjába. Ebben az időben egy kicsit hűvös volt, ezért Holly egy kicsit összehúzta magát. A lány miután már kiolvasta könyvét, elkezdett sétálni a ligetben. Zene ütötte meg a fülét. Elindult a zene irányába, majd meglátott egy hosszú, barna hajú lányt táncolni. Tetszett neki, ahogy mozog. Kíváncsian várta, hogy mi lesz még.

Őszintén szólva, többre számítottam tőle. Nem igazán lepett meg egy mozdulata sem. Gondoltam majd én megteszem. Így hát fogtam magam, és előrelendültem kézen átforduláshoz... Ám valami megzavart, nem is tudom, az egész olyan vad volt, és tetszett ez a vadság, de ez nem én vagyok, én azért táncolok, mert szeretek, és nem azért, hogy megalázzak másokat. Megálltam mozdulat közben, és a ledöbbent arcokra meredtem.
- Bocs, srácok... Majd máskor, mennem kell! - ejtettem el egy mosolyt, és kitörtem a körgyűrűből, hogy felvegyen a ledobott táskám, közben a nagy lendüelt miatt véletlen nekimentem egy szőke lánynak, és kivertem a kezéből egy könyvet.
- Bocsi, nem akartam - mentegetőztem, és lehajoltam a regényért... Percy Jackson.
- Jó könyv - pillantottam fel a lány arcára, miközben visszanyújtottam neki a könyvet.

Az idő szelesebbre fordult. Holly még visszanézett, hátha otthagyta valamilyen cuccát, de eközben egy hirtelen mozdulattal valaki kiverte a kezéből a könyvét. Gyorsan felkapta a fejét.
- Nem gond - felelte, miközben átvette a könyvét a lánytól - Én is nagyon szeretem. A leíró részeknél el tudom képzelni magam előtt a személyeket, és lényeket. Vicces, és mozgalmas, de azért nem lehet elveszíteni a fonalat. Összetett történeket sora és izgalmas részek vannak benne. Ó, bocsi, csak nagyon szeretek olvasni. Amúgy Holly Gomez vagyok - mutatkozott be.

Mosolyogva hallgattam, ahogyan a fiatal lány erről a könyvről áradozott. Látszott rajta, hogy nagyon szereti. Bár mondjuk meg is lehet érteni, mert valóban nagyszerűen meg van írva és a cselekménye magával ragadó.
- Örvendek, Holly - biccentettem a lány felé - Én pedig Ariadne Harvelle.
Megigazítottam a vállamon a táskámat, és körbe tekintettem. Közben újabb és újabb táncosok jöttek megmérettetni magukat.
- Idevalósi vagy? - fordultam vissza Holly felé, arra célozva, hoyg New York-ban lakik-e.

Ariadne. Milyen érdekes név - gondolta magában Holly.
- Én is örvendek Ariadne - felelte, majd a feltett kérdésre válaszolt - Én nem idevalósi vagyok, csak a nagymamámékat jöttem meglátogatni. Az egész őszi szünetet itt töltöm náluk. Gondolom, te idevalósi vagy? - kérdezte, de a válasz egy kicsit könnyű volt. Viszont lehet, hogy ő is csak ilyen miatt van itt, de nem úgy látszott, mint egy turista. Teljesen otthonosan mozgott a parkban, amikor táncolt, így elég valószínű, hogy valahova idejár. És az sem kizárt, hogy valamelyik tánciskolába vagy valami tánccal kapcsolatos helyre.

Figyelmesen hallgattam a kedves lányt. De jó is lenne, ha én ilyen könnyen elugorhatnék a nagyszüleimhez.l Azonban sajnos, ez több okból is lehetetlen: egy, mert már nem élnek, kettő, ha élnének sem itt, hanem Bulgáriában, ahonnan én is jöttem. Persze nem bánom, jó döntés volt. És Brad bácsi nagyszerű idegenvezető a városban. Szinte már otthon vagyok New York-ban.
- Fogjuk rá - bólintottam, majd kiegészítésképp hozzáfűztem: - Egy pár hónapja költöztem ide az egyetem miatt.
Lassú léptekkel elindultam kifelé a parkból, miközben jeleztem Holly-nak, hogy kövessen. Kicsit fiatalabbnak tűnt nálam, de nem sokkal. Mellesleg odavetődött a táncosok gyűrűjébe.
- Érdekel a tánc? - érdeklődtem közben a lánytól.

Holly először nem értette a fogjuk rá kifejezést, de Ariadne ezt is megmagyarázta neki. Ő még nem döntötte el, hogy milyen egyetemre szeretne menni, de ha esetleg a tánccal kapcsolatos nem jönne öszze, akkor kommunikációs szakra menne. Az a másik nagy álma, hogy híres emberekkel riportot készítsen, vagyis hogy riporter legyen. Miközben a lány göndolkodott, Ariadne-val az oldalán el kezdett sétálni a parkban. A feltett kérdésre csak nagy mosolyogva így válaszolt:
- Természetesen. Nagyon szeretek táncolni, már kiskorom óta ezt csinálom. Régebben tánciskolába jártam, most pedig az MSA-jel próbálkozok. Szerintem nem fog az sikerülni, mert én nem teljesen a balett ággal szeretnék érvényesülni, de csak ez az egyetlen lehetőségem a táncra, hisz nem nagyon van még tánccal kapcsolatos hely a környékemen. Gondolom megérted - mondta Holly.

Ariadne mosolyogva bólogatott. Teljesen egyetértett azzal, amit Holly mondott. Az MSA-ről először nem tudta, mi az, majd kicsit később leesett neki, hogy egy műveszeti iskola. De honnan hallott róla? Mert biztosan említette neki valaki... Jaj, hát Brad bácsi fia jár oda. Csak ő nem tánccal foglalkozik.
- Akkor Baltimore-ban laksz, igaz? - kérdeztem, mert végre helyhez is sikerült kötnöm a Maryland-i sulit. Az azért nincs olyan közel, lehet vagy 60 km. De végül is nagyszülőkhöz nyaralni menni miért ne lehetne hosszabb időre?
- New York-ban elég sok lehetőséged van táncolni - jegyeztem meg, mire eszembe jutott a klub, ahol rengeteg tehetségesnél tehetségesebb táncossal lehet találkozni.
- Figyelj, elengednek estére? Ha igen, mutatnék egy állati jó táncos klubbot - mondtam szélesebb mosollyal, és Hollí felé fordultam.

Holly mosolyogva felelt. Mivel MSA a tudta szerint csak egy volt a világon, így nem nehéz helyhez kötni a tánciskolát.
- Igen, Baltimore-ban lakom. Nem nehéz kitalálni - felelte, majd a feltett kérdésre adott választ - Persze, elengednek estére. A nagymamám mindig azt mondja, hogy mire való a szünet, ha nem arra, hogy pihenjünk és azt csináljuk, amit szeretnénk. Táncklubbot? Nagyon jó ötletnek tartom a felvetésedet. Szívesen elmegyek - viszonozta egy nagy mosollyal az arcán a meghívást.

- Nagyszerű - foglaltam össze tömören a véleményemet.
- Nekem most órám lesz... Az egyeemen még nincs szünet - egészítettem ki egy keserű mosoly kíséretében, és megszorongatva a táskámat, amiben egy adag szépirodalmi könyv hevert. Vizsgaidőszak a nyakamon, én meg inkább toncosklubbokba járok estékként... Hát igen, ez vagyok én.
- De mit szólnál, ha mondjuk este 8-kor találkoznánk itt, és akkor elvinnélek a klubba - ajánlott, majd a Central Park sarkánál álló zebra előtt megállt, várva arra, hogy a lámpa zöldre váltson, és Holly feleljen.

Holly meg tudta érteni, hogy milyen is az iskolában. Ő is nagyon sokat foglalkozik a tanulással, és ezért alig jár szórakozni. Sőt, csak néhány baráttal büszkélkedhet. De itt volt neki Ariadne, akivel már rögtön megtalálták a közös hangot. Szereti a nagymamájánál tölteni az időt, de így még jobban várja, hogy újra idejöhessen. New York gyönyörű és szép hely. Sok látványosságot lehet találni benne, és mindig tud újat mutatni az érdeklődők, turisták számára. A lány ezért is szeret nagyon ebben a közegben lenni, mert szereti az új dolgokat, és a városnézés sincs ellenére. Nem is beszélve a hatalmas, nagyon szép parkokról, amikben nyugodtan lehet pihenni és olvasni is. Holly a természetet a második otthonának tartja. Odaértek a zebrához Kicsit várni kellett, míg a balra kanyarodó autók elmentek, mire a lámpa zöldre váltott. Holly így felelt:
- Akkor jó tanulást! És nyolckor itt a parkban találkozunk. Már alig várom - mondta mosolyogva, miközben átsétált az úttesten.

- Köszi. És szia! - köszöntem el a kedves lánytól, és már szedtem is a lábam, hogy idejében odaérjek az egyetemre.
Egész érdekes volt ez az órám, hiszen meghívtak egy írónőt, hogy tartson nekünk előadást arról, hogy milyen is a jó írás. Ms. Wooren nagyon tehetségesnek és kedvesnek tűnt, így óra után tanácsot is kértem tőle, hogy mikép tudnám népszerűsíteni a táncot. Meglepődött, hogy egy ilyen beállítottságú lányt, akiből az otthon gubbasztás nézné ké - mármint a szakmám és nem külsöm alapján - érdekel a tánc. Aztán persze elmondta, hogy ha jó a cikk, a mű bármit el lehet adni, akár zenét, táncot is. Megkérdezte, hogy miért nem írok forgatókönyvet táncos filmhez. Hmm... Nem is rossz ötlet, erre még nem is gondoltam. Szóval összeségében jól telt a délutánom. Hazaugrottam, Brad bácsi dolgozott, így egyedül fogyasztottam el a vacsorámat, majd átöltöztem egy kényelmesebb táncos ruhába, hagytam neki egy üzenetet, hogy elmentem, és a Kalózok Háza felé menet még megálltam a Central Parkban. Holly-ra vártam...

- Szia! - köszönt el Holly is, majd hazafelé vezetett az útja. Amikor hazaért elmesélte, hogy kivel találkozott, és elmondta, hogy mi lenne a mai programja. Persze a nagyszülők, akiknél tartózkodott örömmel elengedték unokájukat. Tudták, hogy nem felelőtlen lány, és nem barátkozna olyan embereknek, akik rosszat akarnának neki. Másrészt pedig örültek, hogy Holly elmozdul a könyvek mellől. Régebben a szünetekben is folyamatosan tanult, de most már megtanulta, hogy van elég ideje, és nem kell minden másodpercét a könyvek fölött töltenie. Így is sokat foglalkozik a tanulással, de a nagyszülők tanácsára ki is mozdul otthonról.
Felment a szobájába. Délután szokásosan tanult, majd el kezdett készülődni a találkozóra. felvett egy egyszerű, de szép zöld felsőt. Ez volt a kedvenc pólója, mert nagyon jó az anyaga, és teljesen tükrözi az egyéniségét. Ha először megfigyeljük egy sima pólónak látjuk, ugyanúgy Holly-t egy átlagos lánynak, de ha többször nézzük, akkor egy hangulatos felsőt látunk benne, és ha a lányt jobban megismerik, akkor egy nagyon sokszínű egyéniséget fedeznek fel benne. Lassan fel is öltözött, majd a Central park-ba ment. Rögtön meglátta Ariadne-t, s odasétált hozzá.
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Köszönöm, jól - feleltem a lánynak, aki rövid várakozás után megérkezett. Öreltem, hogy eljött, mert biztos voltam benne, hogy tetszeni fog neki a hely, amit mutatni akarok, ha szerencsénk van be is mutathatom sok embernek, mondjuk a Santiago ikreknek. Azok a srácok valami elképesztően jók mint táncban, mind egyébként karakterileg.
- Gyere, nincs messze. Innen gyalog csak pár perc - intettem a lánynak, és a sötét, lámpával és csillagok fényével megvilágított utvcán szótlanul indultunk a buliba. Enyhe izgatottság érzet lett úrrá rajtam. Tánc... Mindig ezt hozza: izgalmat az életbe, ez a sava-borsa mindennek. Ezért élek.

//Folytatás a klubban //