Muzsika terem

Ahol a hangszeresek gyakorolnak

A suli ma viszonylag csendes volt, az óráim unalmasak voltak, egy kis felüdülés kellett nekem, mindenki úgy tudja, hogy inkább csak táncos vagyok, de énekelni is imádok. Így hát suli után beugrottam, hogy gyakoroljak egy kicsit. Odaültem a zongora elé, kicsit gondolkoztam, mit is énekeljek. Végül úgy döntöttem, hogy Bruno Mars-tól a Grenade-et játszom el. A zongorázás nagyon jól ment, mivel apa énekes volt és még nagyon kis koromban megtanított rá. Sajnos azóta meghalt, de most nem szomorkodhatok emiatt, inkább a dalra koncentrálok. Amikor a legjobb sornál tartottam, egy lány nyitott be, rögtön abbahagytam és elpirultam.

Holly épp a felvételijére igyekezett. Találomra bement egy terembe, hátha az lesz az, de nem így lett. A hatalmas zongora előtt egy lány ült és énekelt. Nagyon tetszett neki, ahogy a dalt énekelte.
- Szia! Bocsi, hogyha zavarok, de a 2-es termet keresem. Épp felvételizem itt - mondta, majd megkérdezte - Meg tudod mutatni, hogy hol találom? - a lány gondolta, hogy a zongorista tudja, hogy hol van, hisz látszott rajta, hogy feltalálja az MSA-ben magát.

-Nem zavarsz, mindjárt megmutatom a 2es termet, gyere utánam. - kivezettem a lányt a folyosóra, majd mikor a teremhez értünk, így szóltam
-Délután nem akarsz együtt ebédelni velem? - végre megismerhetnék valakit, régóta járok már ebbe az iskolába, de mindenki olyan sznob, ez a lány viszont nem látszik annak. - Jaj, bocsánat elfelejtettem bemutatkozni, Cassie Green vagyok, téged hogy hívnak?
Érdeklődően néztem rá, majd megláttam a folyosón Chase-t, intettem neki, majd egy biccentéssel jeleztem, hogy végre megpróbálok barátkozni valakivel. Rám mosolygott, majd ment tovább a haverjaival. Újra a lány felé fordultam a válaszát várva.

Holly örült neki, hogy nem zavarta meg a lány éneklését.
- Köszönöm. Szívesen ebédelnék veled - felelte mosolyogva, majd elérkeztek a teremhez - Örvendek Cassie. Én Holly Gomez vagyok - mutatkozott be, s még látta, hogy kb. 30 perc van még a felvételiéig - Még mit szeretsz csinálni a tánc mellett? - érdeklődött kíváncsian a lány, miközben leült egy padra.

-Hm...mint most láttad énekelni, de lovagolni is szeretek. - válaszoltam a kérdésére. - Neked van valami érdekes hobbid?
Leültünk egy padra, én az embereket néztem beszélgetés közben, nem tudom ez mennyire illetlenség, de nem nagyon éreztem annak. Elment előttünk egy nagyon helyes srác, Fekete haj, barna szem, pont az ideálom - gondoltam. Nem sokkal később egy indiai származású lány is elsétált a folyosón, megfigyeltem, hogy valami gyönyörű sárgás barackrózsaszín selyem volt a vállára rakva, és egy köldök fölé érő rózsaszín rövid ujju pólót viselt farmerral. A haja ki volt vaslva és a derekáig ért, homlokán piros pont virított. Olyan szép volt, gondoltam, úgyis most írok egy könyvet, majd ha film lesz belőle, őt ajánlom az egyik szerepre. Gondolatmenetemet megszakította Holly hangja, ó a fenébe, elbambultam. Úgy szégyelltem magam. Megígértem magmnak, hogy mostantól jobban figyelek rá, nehogy azt gondolja, bunkó vagyok.

Holly tehát megtudott még információkat Cassie-ről.
- Szívesen töltöm az időmet a szabadban. Sokat sportolok és imádok olvasni. Persze táncolok is, és zenét is elég gyakran hallgatok. A főzés is számomra nagyon kedves időtöltés - felelte, miközben leültek egy padra. Nem zavarta, hogy Cassie egy kicsit elbambul, hisz ez bárkivel megtörténhet.

-Az jó, ha szeretsz főzni, mert én meg enni szeretek - mondtam mosolyogva Hollynak. - Máris kiegészítjük egymást. Amúgy mióta táncolsz?
Úgy láttam Holly nem haragudott, amiért az előbb elbambultam. Nagyon jó fej volt a lány, ráadásul tudott főzni, úgyhogy ez a barátság jó is és hasznos is. Na jó, nem fogom ezt a tudását kihasználni, én nem vagyok olyan.

Holly figyelmesen hallgatta végig azt, amit Cassie a főzésről mond. Ebbből az okból tényleg kiegészítik egymást. Bár a barátságban gyakran van olyan, hogy a felek kiegészítik egymást. De legtöbb alkalommal egyetértenek a másikkal. A feltett kérdésre így válaszolt mosolyogva:
- Már nagyon régóta táncolok. 6 évesen irattak be az első tánciskolámba, Brooklynba, mivel eddig ott éltünk. A rendes tanítási órák mellett táncórákra jártam. Nagyon szeretem ezt csinálni, mert leköt, kifejezi az érzelmeimet és megnyugtat - mondta mosolyogva, majd tovább mesélt a tánccal kapcsolatos érzéseiről, élmányeimről - Emellett még hasznos is, hisz így még a sportoláshoz is több kedvem van. Amikor táncolok olyan, mintha megállna az idő. Nem számít, hogy hol vagyok, hogy ki vagyok, hogy honnan jöttem, hogy miket szeretek, hogy milyen a családi hátterem, csak az számít, ahogy táncolok - fejezte be mondanivalóját Holly - És te, mióta űzöd ezt a sportot? - kérdezte, bár nem tudta teljesen, hogy a tánc sportnak számít -e, vagy csak simán a tánc műfajt képviseli.